Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1913
15 egyneműek vagy különneműek, formailag pedig az egész és részeinek viszonya tartozik ide. B két réteghez végül hozzájárulnak az érzéki tényezők, melyeket a testi szervek működése szolgáltat, mint színek, hangok, tapintási s egyéb adatok. Az érzéki réteg az én kifejlósének végső stádiuma az ismerés útján, a fejlődés betetőzése, de voltaképen mégis csak az elvont ismerés megismétlése.1 A fogalom jelentések kapcsolata. A jelentések fogalmi vagy ideális rétege az ősjelentések alaprétegéből fejlik ki. A megismerés folyamatában a tárgy vonásainak magunkkal történt azonosítása után következik az elemek összefüggésének megértése s logikai értékük szerinti összefoglalása. A jelentések rajtuk átszövődő deiktikus szálakkal függnek össze, az ismerő tényezők egy nyalábba csoportosulnak valamely centrális jelentés körül. A tárgy még mindig a belső térformában áll előttünk, de a jelentése most már több funkció komplikációjából ered. Az elemi jelentéseknek ilyen csomóját az én fogalomnak nézi. A pszichológiai fogalomban, mely nem más,, mint a megértett, jelentő kép, még minden vonás helyet .foglalhat;, ideiglenes egység az, mely könnyen fölbomlik a tényezőkre, melyekből alakult. Az öntudat szegző figyelmének hatása alatt különválik belőle két elem: a logikai jelentéseknek az én centrumáig húzódó tiszta szálai és az aktus, mellyel az öntudatos én a jelentéseket összefoglalta. E kettőt az öntudatos szemlélés felső fokán újra egybekapcsolva, nyerjük a logikai fogalmat. A tényezők összeműködésének szabálya, melyet az emlékezet megőriz, a jelentések vagy funkciók összejátszásának törvénye: ez a logikai fogalom. Benne az én elvont egységet állít föl a pszichológiai realitással szemben, mikor az ismerő tényezők találkozásának rendjét törvénnyé emeli. Például szolgáljon a «rovar» fogalmának kialakulása. Tárgyi vonások: feje csápokkal, állkapcsokkal, melle három lábpárral és szárnyakkal, potroha tíz bemetszettél; tevékenységek: önkényes mozdulatokat végez, jár és röpül, táplálkozik, érzékenysége látás, hallás, tapintás formájában nyilvánul. Mind e vonások közvetlenül ismeretesek, mert saját magunkban levő analóg mozzanatokra visszavihetők, de hogy melyik a centrális jelentés, azt logikai úton nem lehet eldönteni. Hogy a sok közül melyik szálban rejlik a pillangó, vagy a pók fogalmának lényeges tényezője, azt ideiglenesen a tudomány eddig elért álláspontjáról lehet eldönteni. Jelenleg a mozgási szervek adják a rendszeresítés alapját. A logikának csak az a feladata, hogy megállapítsa a szabályt, mely szerint az én a fogalmak alkatához 1 V. ö. 8. lap, a funkciók három faja.
