Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1913
12 jelentés kialakulásában, benne kell keresni az érzelem és akarat végső gyökerét, az absztrakt kategóriák is az ő állapotát jelzik, így például az azonosság, de minden jelentést már azért sem lehet az öntudatból származtatni, mivel a puszta léttudatra szorítkozik, s ennélfogva a cselekvés változatos formáit megalkotni képtelen. S így nem marad hátra más, mint a jelentést egy felsőbb centrum reakciójából magyarázni. Egyforma vagy hasonló minőségű érzéki adatokra mindig ugyanaz a központi reakció áll be s hat az öntudatra. Az érzéki adat megmarad, de az öntudatnak a központi reakció általános formában közvetítette s az általános minőségét a szellem egyéb tevékenységeire való vonatkozásából meríti az én. A látást az érzéki színadatoktól el vonatkozva is gondolhatjuk, más az, mint a piros, zöld vagy kék. Az ösztön, mely az általános adatokat szolgáltatja, az érzékek és öntudat közé esik s székhelyéül a felső centrumok, az agykéreg sejtjei tekinthetők. Az agykéreg a már megalakult érzékieteket gondolatokká alakítja át, az kétségtelen, de hogy miként alakul a fiziológiai folyamat, az eddig még nincs kiderítve. A jelentő ösztön mivoltát jobban megérteti majd a tulajdonságainak feltüntetése. Ezek, amint részben már érintve voltak, az általánossága, a közvetlen érthetősége, kizárólagossága és az öntudattal való viszonya. A jelentés általános kép, amely több érzéki adatban fordul elő. Ez a járulék az öntudat elemző hatása alatt válik el az érzéki képektől, de nem ered az öntudatból, mely csak saját létünkről értesít, hanem az én és nemén (az öntét) egységéből.1 E végső gyökérnek hirtelen megrendülése a jelentés, közvetlen intuició, örök misztérium, amelyet tovább magyarázni nem lehet, csak érezni közvetlenségében. A jelentések kizárólagossága pedig abban nyilvánul, hogy sem az érzékietekre, sem más jelentésekre vissza nem vezethetők. A jelentés az érzékieteknek azon kiragadott mozzanata, mely a többi mozzanatokat magyarázza s az öntudat céljait leginkább elősegíti; ebben rejlik hivatása a szellem organizmusában, különbözése és önállósága az érzékietekkel szemben. Egymással szemben pedig annyiban őrzik meg kizárólagosságukat a jelentések, amennyiben mindegyik a szellem más-más alkotó tényezőjének kifejezése. Csak az a kérdés merül fel azután, hogy a külöuödve fellépő jelentések mellett megmaradhat-e a jelentő ösztön, mint önálló egység, s milyen viszonyban lesz az öntudattal ? Az ösztön egysége a speciális jelentésekkel szemben abban domborodik ki, hogy minden tevékenység értelme, szerepe a szellem 1 Az általános fogalmának behatóbb ismeretelméleti és metafizikai fejtegetését adja az «Az ember és világa» IV. 74. §.
