Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1913
11 fogalmából származó egyetemes törvény alá foglalja s az ideális világrend keretébe illeszti. Az öntét (projekció) fogalma és a kielégedés világtörvénye fűzi a konkrét pszichológiai adatokat a dialektikához és a szellem alkotásainak diszciplínáihoz. Az a két elv pedig egymásra utal. A szellemtan feladata az öntét azon logikai mozzanatait kifejteni, melyeknek összeműködéséből ered a világ, mint ismereti tárgy. Az öntót pedig nem holt lét, hanem folytonos élet és tevékenység az önmegvalósítás felé, s a szellem önfenntartásának, mint végsó' céljának elérése a kielégedés érzetében jut közvetlenül tudomásunkra. így a lélektani törvényeket a kielégedés törvénye szabályozza s teszi megérthetővé, s másfelől az öntudat rávezet a kielégedés folyamatára. E két sarkalatos tétel révén, melyeket Böhm a lélektani fejtegetések legapróbb részleteiben sem tévesztett szem elől, a «szellemtam voltaképen alapja és előzménye a filozófiai rendszer második részének, a deontológiá- nak, mely az ontológia, a «való» világ képe után a «kellő» világ ideálját alkotja meg. A logika ennek egyik ága. Mindez szolgáljon igazolásul ahhoz, hogy a jelentés, fogalom, ítélet és következtetés tanának részletezéséhez felhasználom majd Böhm lélektani fejtegetéseit is. Első feladat volna kimutatni egy önálló jelentő ösztönt, mint külön tevékenységet a szellem szervezetében. Megnehezíti a feladatot az a körülmény, hogy a jelentés mindig öntudatos kép s gyakran érzéki vonásokkal vegyül. S így, hogy a jelentő ösztön létezése minden kétséget kizáróan megállapítható legyen, oly adatokat kell kideríteni, melyek sem az öntudatból, sem az érzékekből nem nyerhetők. A bizonyítás első része negativ irányú lesz, képtelenségnek mutatván ki a jelentés leszármaztatását az érzékek vagy az öntudat adataiból; a bizonyítás második része azután pozitív formában fejti ki a jelentés természetét, tulajdonságait. A szenzualizmus magyarázata szerint úgy keletkeznék az érzéki adatokból jelentés, hogy az érzéki képekben a közös vonások egymást erősítik, míg a különbözők egymást megkötik, elhomályosítják és eltűnnek. A fennmaradó közös vonásban r ej lenék a jelentés. Böhm szerint ez az okoskodás fallácia, A vörös és kék színekből például a «szín» jelentése le nem csapódhatik, mert ha a különböző színadatok egymást megkötik s ez érzéki adatokon felül a szenzualizmus semmit sem ismer el, akkor a megkötés után nem a szín, hanem a semmi marad hátra; ha pedig a jelentés mégis visszamarad, akkor eredetileg is benne volt az egyes adatban s valójában jóhiszemű szubrepció- val a szenzualizmus is fölteszi az érzéki képekben a jelentést. S valamint az érzékekből, úgy az öntudatból sem lehet a jelentést-levezetni, legalább is nem minden válfaját. Az öntudatnak fontos szerep jut a
