Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1913
10 és járulékos vonásokat jelentésüknek megfelelő összefüggésbe helyezzük s ez új jelentő egység neve fogalom. A fogalomról más fogalmak felé vezet az út, s az új egységet új alanyi reakció fejezi ki, amelyet Ítélésnek nevezünk; az Ítélet a megértett jelentések összefüggése és elismerése. S amint a jelentések összefüggése újból tárggyá vált az öntudat számára, a megértő felfogás ez új foka lesz a következtetés és értelmi összefoglalás. A megismerés ennélfogva az én megbővülése logikailag értékes tartalommal, az öntudatos erő gyarapodása önmagának nemtudatos tartalmával. Hogyha végtére még egyszer végig tekintünk a megismerés folyamatán, minden fokozaton két mozzanat vehető ki tisztán: az egyik a kép szembesítése az öntudattal, a másik pedig vonásainak azonosítása az öntudat funkcióival. Az utóbbi a megismerés tartalmát adja, a jelentést, az előbbi a formáját, az elrendezést. A két mozzanat már az élményben megvolt, azoknak váltakozó ritmusában folyik le az egész megismerés, s abból áll a gondolkodás. Lényeges a jelentés, ahhoz simul az elrendezés, ámbár első lépés mindenkor a kivetítés és csak arra következhetik a befogadó azonosítás. Fontosabb a jelentés azért, mivel a kialakult képekben rejlik az elrendezés tárgya. A logika tárgyalásában is ez a sorrend : 1. a jelentés tana (logica materiális), 2. az elrendezés tana (logica formális).1 A fogalom a jelentések fajai közé illeszkedik, az ítélet és következtetés formák, melyek az elrendezés tanába tartoznak. A probléma könnyebb megértetése végett, részben a logikai elemzés előkészítésére, szükséges előbb a jelentés lélektani feltételeit összeállítani. Ez korántsem jelenti azt, hogy a logika s különösen Böhm Károly logikai tana rászorulna a lélektani alapozásra; ezt az alapot Böhm nem találta kielégítőnek s ahol csak alkalma nyílt, el nem mulasztotta a lélektani irány s főképen Wundt logikai rendszerének gyöngéit és hibáit feltárni. Böhm lélektana különben is nem az, amit rendszerint e néven értenek; filozófiájának az a tan- részlete, melyet «Az ember és világa» II. kötetében «A szellem élete» címen közölt, «filozófiai ismeret», nem pedig «egyes tudomány». A pszichológiához, mint tapasztalati tudományhoz csak annyiban simul, amennyiben a rendszer alapgondolatát a szellemi élet tényleges valóságába kíséri, s másfelől e tényleges életviszonyokat a valóság 1 Böhm Károly lpgikai kézikönyvében: 1. «Az ismerő tényezőkről magukban.» 2. «Az ismerő tényezők viszonyítása.» E két szakasz együttvéve «Elemtan».
