Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912
25 lobogásra. Az Augustus nevének szentelt Naptár átsimításához fogott s egyúttal — amennyiben a megváltozott politikai helyzet a benne lévő személyi vonatkozások megváltoztatását is kívánta — legalább egyes részletek átdolgozásába. A II—VI. könyvekben mindössze egyetlen olyan későbbi sor van (IV. 81.), amely világosan Tomiban való tartózkodására s így a Naptárral való foglalkozására vall; az I. könyv azonban végesvégig és talán többszöri átdolgozásnak munkája. Közvetlen halála előtt készülhetett el vele (Kr. u. 17. végén); a többinek átdolgozásában megakasztotta a halál. A belőlük levonható tanulságok kedvéért halljuk meg a Germa- nicusnak (I. 1—26.) s az Augustusnak szóló (II. 1 —18.) ajánló sorokat is. Könnyebb és zengőbb lett volna a Naptárt is hangsúlyos, egészen magyar versben fordítanom. De Ovidius Naptára annyira a saját koráé, hogy hozzánk egészen közelhozni lehetetlen. Eredeti versalakját tehát meg kellett tartanom. Az í. könyv ajánlása. (I. 26.) Hogy mi napot, mi okon sorozott be a római év, s a Fel-letünő csillagképeket énekelem. Germanicus cézár, vegyed ezt a müvem’ kegyes arccal És te vezesd félénk, gyönge hajóm’ utain. 5 Bárha e hódolatom kicsiség, le ne nézd ez ajánlást, S mint ahogyan nyújtom: vedd te is oly szívesen. Ős évkönyvinkből szertartás rendje ez itten, Benne leled: mi okon, mely napok ünnepeink; S megleled itt a családodnak több ünnepi napját, ío Mert akiről olvassz : sokszor Atyád s Nagyatyád. És mi nekik díszül van az ünnepi sorba jegyezve : Druzus öcséd’ s téged’ szinte megillet e dísz. Caesar háborúit más, majd én templomait, s mind Azt a napot zengem, mit maga szentele föl. 15 Engedj meg, ha dicső tettit sorolom tieidnek, S verd ki szivemből most ezt a kínos szepegést. Légy le kegyes hozzám, hisz’ erőt tőled kap ez ének, S úgy szárnyal vagy esik lelkem, ahogy mosolyogsz. Hogy — te tudós Caesar — elibéd jut, reszket e könyvem, 40 Mintha bírálója szent Claros istene vón’.
