Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912

24

tollú s a szerelem könnyűvérű szerzőjéhez. Mintegy folytatva a Julius Caesar apotheozisát, — az Eratosthenés már említett «Csillagképekké változás»-a' (katasterismoi) nyomán az ismerős csillagképek eredetét, illetve mithikus történetét szövögeti egybe, egyéb görög és római forrásokból is bőven ontva, a köztudatban különben is jól ismert regéket. De épen e köztudat miatt nem mer változtatni az ünnepeket magyarázó hagyományokon. Emiatt sokszor színtelenné és szaggatottá is válik, a csillagképekről szóló regékben még bűbájos elbeszélése. A kétféle tárgynak egybekapcsolása néhol annyira mesterkélt, vagy épen hézagos, hogy az egész naptár szemmelláfchai ólag, két, egymástól függetlenül készült s eredetileg össze nem is kapcsolt külön munkára tagolódik. A csillagképek bájos regéiből szőtt libellusra és a tulajdonképeni s amannál jóval utóbb alkotott ünnepmagyarázatra. Ezt különben a naptár bevezető soraiban maga Ovidius is eléggé sejteti.

Hogy mi napot, mi okon sorozott be a római év, s a Fel-letünő csillagképeket énekelem.

Tehát két, egymással legtöbbször sem vallási (sacralis), sem mithikus összefüggésben nem levő tárgyról énekel, amiket csakis a napok sora tart össze valamiképen.

A Naptár keletkezése idejét sem jelöli meg sehol, erről is szinte mind máig vitatkoznak magyarázói. Ámde a csillagképekről szóló regék libellusa annyira rokon az Átváltozások tárgyával, céljával és annyira azonos elbeszélő művészetével, hogy okvetetlenül velük egyidejűleg készült, függetlenül a naptári résznek, az ünnepmagyarázatoknak libellusától, melynek szemmelláthatólag a Verrius építkezése adott ihletet, Írott munkája és bizonyosan Hyginus — Ovidius barátja — nyitott forrást és nyújtott segedelmet.

Az egész — meglevő hat könyv — ezzel is keletkezése idejét bizonyítva, Augustusnak volt ajánlva, mint akár a készülőben volt prasnestéi márványcsoda. Mire ez elkészül — álmodhatta a költő — művét maga is bevégzi. A pompás csarnok ünnepies felavatását (Kr. u. 10. őszén) azonban már nem láthatta meg. Hosszú hányódása harmadik évében, épen akkor ért számkivetése végleges helyére, a «vad géták közé», a «siralom földjére», mikor a kész csarnok előtt a fiamén dialis. minden római — élők és holtak — nevében áldást esdett az «irgalom és boldogság pazar osztogatójának», Augustusnak fejére.

*

Augustus halála után, a boldogtalan költőnek elhaló reményét még a Germanicus cézár személyébe való bizakodás gyújtotta utolsó