Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1912

Elég felirat ez. Műveimtől nagyobb

És — tudom — örökebb emlékjelet kapok ;

S bár vesztem okozták, — tudom — szerzőjüknek so Örök dicsőséget és hírnevet gyűjtnek.

*

Hűlt poromhoz Te is hordd majd áldozatod’ . . .

S ha könnyidtől ázott koszorúd’ rárakod:

Bár a máglyán testem izzé-porrá égett,

Még halóporom is megérzi hűséged’.

8s írhatnék többet, de — — szólni leteg torkom,

S tikkadt nyelvem tilt el, ha így tollba mondom.

Fogadd — tán utolszor — ajkam izenetét,

Tőlem, ki amim nincs, üdvöt küldök feléd.

*

Súlyos bűnhődését gyakorta emlegeti, de okát sehol sem mondja meg határozottan. Tévedés volt, nem vétek (Tr. IV. 10.); együgyűség (Tr. I. 5.), ostobaság (Tr. Hl. 6.), de nem követett et olyast, amit törvény tilt és megtorol (Ep. ex P. II. 9.). Augustus halálos sérelme (Tr. Hl. 8.), az Augustus szívén ütött seb (Tr. II. 209.) a költő részéről így örök titoknak marad. Sok rejtett célzása és egyetlen körülményesebb vallomása, hogy egyik költeménye és tévedése miatt kell lakolnia (carmen et error Tr. II. 207.), e tévedésről pedig beszélnie nem szabad, — tág teret nyitottak a találgatásnak. A carmenben az Ars armandi-t sejtették; az errorban Augustus unokájának, Júliának — L. Aemilius Paulus volt konzul feleségének — D. Silánusszal folytatott erkölcstelen viszonyát keresték, amelyről a költő is tudott, elősegített, sőt valami frivol dalban még nevetségessé is tett. Sokkal természetesebb azonban az a magyarázat, melyet a mi irodalmunkban Némethy Géza egészít ki (Egyet. Philol. Közi. 1912. I.) teljessé és kétségtelenné. Eszerint Ovidius száműzetése, illetve kiutasítása (relegatio), csakis politikai okokból történhetett, s egyedül a tragikus végű Agrippa Postumusnak bukásával hozható kapcsolatba. Az agg császár, ez egyetlen még élő unokáját kicsapongásai, durvasága, erkölcsi züllöttsége miatt, meg föltétlenül a mindenható Líviának sürgetésére előbb (Kr. u. 7.) Surrentumba küldötte, s nem egészen egy év múlva, Planasia szigetére száműzette.

Ovidiust felesége, Fabia révén távol rokonság kötelékei, s a saját könnyűvérűsége fűzték Agrippához. Lehet, hogy Augustus, unokájának erkölcsi romlását a környezete mérgező hatásában is kereste s így akadt meg a költő régebbi művein, az Amores (lib. III,) Értesítő 1912—1913. évről. 2