Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1911

az, ha nagy a hasonlóság köztük s ha Grimmék eredetieknek tartották meséik nagy részét.1

B talán nem lesz érdektelen, ha — mielőtt tulajdonképpeni tárgyunkra térnénk — néhány példán igyekszünk megvilágítani a mesék e hatalmas vándorlását.

Az indek ismerik a következő elbeszélést: Soodam brahman és felesége nagy nyomorban élnek, de istenbe vetett hitüket nem vesztik el. Hogy nyomorán enyhítsen, felkeresi a brahman felesége rábeszélésére barátját és volt iskolatársát, az emberi alakban élő Chrisnen istent s bizton reméli, hogy az segít rajta. Hogy jóindulatát annál inkább megnyerje, visz neki ajándékul egy kis rizst. Chrisnen szívesen fogadja e kis ajándékot, mely becses azonban előtte, mert szegény ember hozta. Három nap múlva elbúcsúzik Soodam s haza indul, nagyon csodálkozik magában, hogy az isten semmivel sem viszonozta szerény ajándékát. Mindazonáltal nem zúgolódik, hanem megnyugszik az isten akaratában, mely szerint — úgy látszik szegénységben kell élnie. Nagy meglepetésére azonban otthon kunyhója helyén gyönyörű palotát talál. Először azt hiszi, hogy álmodik s csak akkor mer hinni szemeinek, mikor felesége elébe jön s magasztalja Chrisnen bőkezűségét.1 2 Ez az ind elbeszélés sok hasonlóságot mutat Philemon és Baucis történetével, mely Ovidius Metamorphoseseinek egyik legköltőibb darabja.3 Philemon és Baucis is szegénységben élnek bár, de az isteneket megvendégelik s ezért elnyerik jutalmukat. Ugyanezeket az elemeket találjuk Grimm : «Der Arme und der Reiche» (87) című meséjében. Chrisnen megjutalmazza a szegény brahmannt, palotát ad neki jutalmul; e jutalmazás Ovidiusnál abban merül ki, hogy kívánságaikat teljesítik az istenek ; Grimméknél ugyanez a jutalma a szegénynek, kinek harmadik kívánsága egy szép ház, ami az ind elbeszélésre emlékeztet. Hasonló részei vannak Grimm «Von dem Fischer un syner Fru» (19) című meséjének, melyben szintén az asszony buzdítja, tüzeli férjét arra, hogy sorsán javítson (régi motívum, mely Évától kezdve a Livius említette Tanaquilon át Lady Macbethig sokszor előfordul.)4 E mesé1 Die Brúder Grimm. Dresden u. Leipzig, 1899. 52. 1.

Kitterhaus Adeline (Die neuisländischen Volksmärchen. Halle, 1903.) azt bizonyítja, hogy a mesék nagy része ősi izlandi, illetve germán kultúr - állapotokat örökít meg s tár elénk.- V. ö. Kürschner: D. Nat. Lit. 50. 1., 5. 1., Grimm: Kinder- u. Hausmärchen, III. 161. 1.; Polier: Mythologie des Indous 2, 66- 70. közli e mesét.

3 VIII. 617—724. Foss: XVIII. idyllje, Hölty románca: «Toffel u. Käthe» ugyanezt dolgozzák fel.

4 V. ö. Grimm : K. u. H. III. 34. 1.