Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1911
13 mint felserdült ifjút látjuk viszont. Óriás erejű, féktelen kedvében oroszlánokat fogdos össze, farkukat összeköti s ezeknél fogva felakasztja őket a falra.1 Ilyen a Grimm-féle fiatal óriás is.1 2 3 Siegfried- hez hasonló még az a legény is. aki nem tud félni.2 Ez egy elátkozott malomban mutatja meg bátorságát, Siegfried sárkányfészekbe hatol be merészen s ezzel is méltó Brynhild kezére, aki megfogadta, hogy csakis azt fogadja el férjül, ki a félelmet nem ismeri.4 íme, ő neki is tanulnia kell a félést, mint a mesebeli fiúnak. Neveléséről egy gonosz aranymives gondoskodik. Régin, a törpe, ez, kinek barlangjában él Siegfried s tanulja a kovácsmesterséget, vagy talán helyesebben művészetet, melyhez a mesebeli törpék oly kiválóan értenek. A mesék hőseit gyakran látjuk hasonló iskolában s Sigfried is, mint annyi más tanítvány, felülmúlja mesterét s munka közben olyat vág kardjával az üllőre, hogy az menten kettéhasad.5 A Grimm- féle ifjú óriás is ilyen mesternél tanúi s ő olyat üt az üllőre, hogy az úgy belesülyed a földbe, hogy többé ki sem lehet húzni. Regin azonban a kovács-, ötvösművészet mellett vadászügyességre is oktatja tanítványát, hozzá hasonlóan tanúinak az ikrek («Die zwei Brüder» (60.) is egy vadász embernél, ki hasonlóképpen nevelő apjuk, mint ahogy Siegfriednek is nevelőapja Regin. Azonban a ravasz törpe minden jó tettének csak egy a rúgója: vágyik a Nibelungok megmérhetetlen kincsére, melyet Fafnir óriás bír és őriz óriás sárkányalakban. Ezt a sárkányt akarja Siegfrieddel elpusztíttatni, mert maga gyenge ilyen tettre s így akar minden megerőltetés nélkül, ravaszsága segélyével a kincs birtokosává lenni. Elvezeti Siegfriedet a sárkány barlangjához, sikerűi is neki a fenevadat megölni. Siegfried kiveszi a megölt állat szívét, tűzön megsüti. Közben hozzáér újjá a tüzes szívhez s megégeti magát, szájába veszi ujját. Mihelyt azonban Fafnir vére nyelvét érintette, megérti 1 Rosengarten, I. 5. S. war «So stark, dass er die Löwen in vollem Laufe fing, Und sie dann mit den Schwänzen über die Mauern hing», hasonló a «Hürnen Seyfried» 57—8. verse, hol a törpét hajánál kapja meg s úgy vágja egy sziklához, hogy arany koronája darabokra törik. Vagy gondoljunk Wagner Richard Jung-Siegfriedjére, hogy bánik Mimével. 2 «Der junge Riese». (90.) 3 «Märchen von einem, der auszog, das Fürchten zu lernen«. (4.) 4 Sigurdrifas Lied: «Aber ich sagte ihm (Odhin), dass ich das Gelübde thäte, mich keinem Manne zu vermählen, der sich fürchten könne.» 5 Jüngere Edda, Skalda (Simrock : 309. L), de a «Hürnen Seyfried» 5. versében a földbe üti az üllővasat.
