Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1909
10 valóságok, a nyugati szabadelvűség és a keleties ázsiai állapotok között. Az évszázados külső háborúk, az örökös szabadságharcok, Ausztriának nemzetellenes politikája és sok más tényező okozták, hogy hazánk legalább százesztendővel hátrább ballagott a reformok országútján, mint más boldogabb nemzetek. Itt volt a legnagyobb szükség a reformátorra, itt kellett legteljesebb sikernek koronáznia fellépését. De fontos a közelebbi környezetnek megismerése is. Nem mellékes dolog, hogy Széchenyi Bécsnek szülöttje, hogy a szó legteljesebb értelmében nyugatias nevelésben részesült, járatos volt a nyugati kultúrnyelvekben, bejárta ismételten a nyugatot. De másrészt otthonában, Nagycenknek, eme nyugat felé legszélső magyar falunak színmagyar lakosaiban, katonáskodása alkalmával derék huszárjaiban, Debrecenben tartózkodván, az Alföld fiaiban, végre legkedvesebb barátjában, a keleti magyarság legtipikusabb tagjában, Wesselényiben, megismerte, megszerette az igaz magyar tulajdonságokat. Ez a környezet nevelte Széchenyit, aki élete feladatává azt tűzte ki, hogy a magyarság, ez a kelet népe, legyen nyugat népévé, de tartsa meg, csakhogy nemesítve, ősi sajátságait. «Legyünk minél európaiabbak, de egyúttal minél magyarabbak.» így fejezte ki ezt a maga tömör gondolkodásával. Mondhatjuk, hogy Széchenyi korának és nemzetének ütőerére tette a kezét: megértette korát s nemzetét, ezek is megértették őt; ezért korszakalkotó a hatása. Olyan volt az ő hatása, mint mikor a gépész egy csavart elfordít, s egyszerre felszabadul a villamosság lekötött energiája, s ezer és ezer villamlámpa deríti fel a sötét éjszakát. Vagy hogy magasabban szárnyaljon hasonlatunk: sötétség borítá Magyar- országot ; ekkor Isten azt mondotta, legyen Széchenyi, és lett világosság. * Láttuk az eszközöket, amikkel Széchenyi dolgozott, az alapot, amire alkotásait felépítette. Magukat ezeket az alkotásokat ismerjük. Nagy értékűek ezek magukban is, de még értékesebbekké teszi őket az a tervszerűség, mellyel készültek. Olyanok, mint egy gépezet, melynek egyes részei magukban is remekek, de az egész, a maga gondos megalkotásában, az alkotó részeknek egy magasabb célra való összemunkálásában a lángésznek valóságos remekelt csudája.
