Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1909
11 Mi hát az a magasabb cél Széchenyi alkotásaiban? Mi az éltető eszméje működésének ? Uralkodó érzése, mely minden cselekedetének rugója: a fajszeretet, a rajongó lelkesedés a magyar faj iránt, s ebből kifolyólag az a törekvése, hogy kifejtse ennek az elmaradott, de tehetséges magyar fajnak egyéni sajátságait, de azokat nyugativá nemesítse, s így a nemzetnek, hogy úgy mondjuk, fajsúlyát nevelje. Az volt a programmja: a magyar fajt földmívelésének, iparának, kereskedelmének emelése által gazdaggá kell tenni, hogy legyen szabad, legyen ura a maga sorsának. Mert a szegény nemzet szolganemzet, s a koldusbot és a függetlenség csak a költői képzeletben lehet együtt. Az üres zsák összeroskad, a tele zsák egyenesen áll. Ezzel a Franklin Benjámintól vett hasonlattal fejezte ki a nemzeti jólét politikai fontosságát. Ezért igyekezett nemzetét gazdagítani. S itt ő, a tett embere, akinek az volt a jelszava, hogy «első a tett, a szó ellenben második», a tettek terén is megtette a magáét. Csak egy példát mondjunk a sok közül: a Tisza szabályozásával másfél millió hold mocsarat változtatott át aranykalászt rengető Kánaánná, s így legalább hatszáz millió koronával gazdagította a magyar fajt, melynek épen a Tiszavidék a bölcsője. De fontosnak tartotta a gazdasági mellett a kulturális tényezőket is, sőt épen azt mondotta, hogy «a tudományos emberfők mennyisége a nemzet igazi hatalma». Az volt a célja, hogy a magyar faj legyen művelt, és pedig necsak észben, de szívben is; és így magasabb értékű egyéniségének felsőbbségével olvassza magába a hazai nemzetiségek nagy részét. így lehet ez a kis számú magyar nép — mely oly kicsiny, hogy szerinte még az apagyilkos magyarnak is meg kellene kegyelmezni — számban is. erőben is olyanná, hogy ne de jure, a papírra írt alkotmány betűjénél fogva, hanem de facto, a tények ellenállhatatlan erejével, legyen független a maga hazájában. Ha azután a magyar nép itthon ura a maga sorsának, akkor lesz döntő tényező ebben a négyszáz éven át kifejlődött, mai szóval Osztrák-Magyar monarchiának nevezett tágabb keretben, mely Széchenyi szerint egész Európára nézve szükség- szerű valami, tehát megdönthetetlen. A monarchia útján azután meglesz a maga nem kicsinylendő jelentősége egész Európa
