Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1909
9 gíthettók a Széchenyi örökséget, azt mindenki tudja, aki például Yas Gereben «Nagy idők, nagy emberek»-]ében olvasta, ki volt Festetich György, a dunántúli költők barátja, a helikoni ünnepek rendezője, a keszthelyi Georgikon alapítója, a lelkes magyar ember, aki katonatiszt létére sürgetni merte a nemzeti hadsereg felállítását. Bátran mondhatjuk hát, hogy a Szóchenyi-nemzetség fája háromszáz esztendőn át szívta az erőt a nemzeti élet talajából, és azt feldolgozta a saját egyénisége szerint; míg végre az idők teljességében megtermetté legszebb virágát, legédesebb gyümölcsét, Széchenyi Istvánt. ★ Széchenyi az idők teljességében jött, mikor a Taine-féle moment, az időpont a legkedvezőbb volt, hogy fellépését teljes siker koronázza. A tizenkilencedik század harmadik tizedében, mikor Széchenyi fellépett, az egész művelt világban élt valami ellenállhatatlan vágyódás újabb, jobb, emberibb politikai és társadalmi állapotok után. A francia forradalom eszméit a szent-szövetség elnyomta, de megsemmisíteni nem tudta. A vulkanikus erők éltek és kitörni készültek. A görög szabadságharc, a spanyol és olasz forradalmi mozgalmak, a carbonari szövetség, a burschenschaftok, az irodalomban a romantikusok titáni fellázadása a klasszikus iskola zsarnoksága ellen: mindezek ama vulkanikus erők földalatti dübörgésének külső jelei. Majd elkövetkezik két rettenetes kitörésük: egyik az 1830-iki júliusi, a másik, a még elemibb erejű, az 1848-iki februáriusi forradalom. Ez az az időpont, amely különösen alkalmas volt arra, hogy olyan forradalmi megújhodást sürgető és hirdető reformátort, mint amilyen Széchenyi volt, megértsen és kövessen a maga világa. ★ Fontos végül a megismerése a Széchenyi világának, annak a milieunek, környezetnek, melyben nevelkedett s melynek körében fellépett. A mi nemzetünkben még erősebb volt a vágy a reformok után, mint nyugaton, mert azokra nálunk még nagyobb szükség volt. Hisz sehol se volt nagyobb az ellentét az eszmék és a
