Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902
4 hiába volt egyideig Eperjesen, a vértanuk városában az ősi,, evangélikus kollégium tanítványa: mikor neki kellett a hazáért szenvednie, mikor cenzúra nélkül kiadott újságai miatt börtönbe került, mily nemesen tűrt — még maga vigasztalta szüleit: «Tudom, a csapást elszenvedniük nehéz lesz, de legyenek büszkék, hogy a haza géniusza méltónak talált arra, hogy a hazáért szenvedjek.» Kossuth Lajos kétszeresen is a mienk: mint magyarok és- mint evangélikusok egyaránt a magunkénak mondhatjuk őt. Egyházunkat szerette, gyűlésein részt vett, bölcs és ékes szavát gyakran felemelte fontos egyházi kérdések megvitatásánál. Ennek a mi iskolánkat fenntartó gyülekezetünknek is lelkes tagja, presby- tere volt. Egyházunk sokat köszönhet neki, de ö is sokat köszönhet egyházunknak, mert bátran elmondhatjuk, hogy neki is, mint annyi sok protestáns magyar politikusnak, a vármegyén kívül az egyház volt előkészítő iskolája az államférfiúi tevékenységre. Egyházunk körében szerette meg a demokratikus, szabad intézményeket ; itt látta közelről a parlamentáris kormányzás áldásait,, melyeket azután a hazában is diadalra segített. * Ha Kossuth Lajosnak ünnepet szentelünk, akkor a magyar szabadságnak hódolunk, mely kifelé nemzeti függetlenséget, itt bent alkotmányosságot és szabadelvüséget jelent. A magyar szabadságnak hódolunk, melyet 1848-ban Kossuth Lajosnak is nevezhetnénk, mint ahogyan százötven esztendővel előbb II. Kákóczy Ferenc s azelőtt száz esztendővel Bocskay István volt a neve. Kossuth emelte fel 1848 március 3-iki beszédével nemzetét a helyzet színvonalára s így megvalósította azt, amiért a nemzet jobbjai évtizedeken át küzdöttek s amiért «buzgó imádság epede- zett százezrek ajakán». A gondviselés ingyen nem adja áldásait a nemzeteknek. Meg kell ezeknek fizetniük könnyel, verítékkel, vérrel. A szabadságharcban, melynek párját nem sokszor látta a világ, Kossuth volt a nemzet vezére. Benne személyesedett meg ekkor a magyar nemzet, mely «szétszórt hajával, véres homlokával egymaga állt a viharban». A dicső harc látszólag sikertelen volt: két nagyhatalom
