Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902
26 lás eredményének felhasználása. Az érzéki észrevételek megmérhetetlen tömegét át meg átható, egészen aprólékos kutatások eddig- elé világosan kiderítették, hogy a legalanyibb, tehát leglelkibb tünemények se mások, mint az érzékekben levő végkészülékek és az agyban levő sejtesomók (ú. n. centrumok) összeműködésé- nek eredményei. A beszédbeli zavarok pontos vizsgálata kiderítette, hogy képzeteink és gondolataink sorsa egészen egyszerű szervezetbeli folyamatoktól függ. Igaz, sok van még a titok fátyola alatt, de az elért eredmények tiszteletreméltó joggal követelik a bennük megnyilatkozó természettudományi módszer további elfogulatlan alkalmazását. Ez a methodus a pszichológia fejlődéstörténetében mindig nagy szerepet játszott. Hosszú időn át, úgyszólván Locketól kezdve a belső tapasztalást tartják a «lélekbeli» ismeret egyetlen forrásának s így a magunk megfigyelése vált valóságos módszerré. Ez a magunk megfigyelése természetesen magába foglalja a mások megfigyelését is közvetlenül és közvetve . . . (irataikból stb.) egyaránt. Ez a módszer azonban köny- nyen tévedésbe csal.. . Kant és Comte egyformán tiltakoznak az ellen, hogy a megfigyelő alany egyúttal a megfigyelésnek is tárgya legyen; az a tudat, hogy magamat megfigyelem, a lelkifolyamatokat megváltoztatja. E miatt a kísérleti módszer a legjobb. Weber, mely (1849) óta divatos. Lényege az, hogy «egy bizonyos észleletre vonatkozólag több megfigyelő adatainak közös tényezői az érvényes igazságok». Ennek a kritikai módszernek legnagyobb mesterei Fechner Teod. és Wundt Vilmos. Manapság a pszichológia azokkal a tapasztalatbeli tényekkel foglalkozik, melyek közvetetlen a természettudományok tárgyaival rokonjelenségek s teszi ezt tisztán empirikus methodus- sál . . . így maga tulajdonképen a természettudomány egyik egészen külön részévé vált. Mentői jobban belekapcsolódik ebbe a tudományba, annál inkább szükségesnek fog látszani egy olyan pszichológia, mely a szervezet munkájából, a test és lélek kölcsönhatásából már nem magyarázható tüneményeket megfejtse. Ez megint filozófiai pszichológia lesz ; mely a logikai-ismeretelméleti eredményeket használja fel a titkok megfejtésére. Ilyenre törekszik Wundt (Logikája II. részében), Rehmke, Ladd, Stout,. W. Volkmann. +
