Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902
ál rendszeres egészbe; a metafizika a lehetséges gondolatkapcsolatokat állítja össze. Mivel ismereteink kapcsolása nem pusztán a megismerő — érzéki — szervezet munkája, hanem abban egész egyéniségünk részt vesz; érzéseink, és a magunk részéről eleve megjelölt cél szerint való tevékenységünk — más szóval akaratunk — nemcsak kiválasztják, de önkényt összeköthetik azokat az ismereteket, melyeknek kapcsolata a magunk világát kifejezi — — azért a propedeutikában egész egyéniségünket vizsgáljuk. A szervezetnek azt a munkáját, mely az ismeretszerzésnek elengedhetetlen föltétele, t. i. az érzéklést: — első sorban. Ez a képesség lelki életünk megnyilatkozásának egyik főalnkja és főfolyamata. Az a tudomány, mely ezt a képességet, valamint egész egyéniségünket magyarázza: a lélektan. Latinosított görög nevét(psychologia) először Melanchton használta felolvasásaiban; de Gockleniu3 és ennek tanítványa Casmann használták elsőben művűk címéül a XYI. század végén. A névnek értelme is, használata is, lassan terjedt el. A francia és angol bölcseletben csak a XIX. század folyamán lett közkeletűvé. Eladdig némi vonatkozással Aristoteles vrspl (j'oyvjg szavaira, a «de anima» volt közforgalomban. Descartes kezdi az anima helyett a mens szót használni. Utána már «de mente humana» írnak és vitatkoznak. A magyar lélektan szó egyszerű fordítása a psziehologia-nak. Ebbe foglalták a XVIIL század végéig az anthropologiát, melynek épen főrésze a leiekről szól, mig a szomatologia az emberi testnek, tehát szervezetnek tudományos vizsgálása. Általában véve a dolgot úgyszólván Platón és Aristoieles óta a fizika egyik legjelentősebb részének tekintette a rendszeres tudomány. Épen az ő nyomdokaikon haladva a középkor még egy — tisztán az emberi szellemről, lélekről szóló — különös részt alkotott hozzá, t. i. a pneumatologiát. Bacon a természettudományok közé sorolta; Wolff a fizika és a metafizika közé ékelte. Amahhoz a tapasztalás ; a metafizikához az okoskodás kapcsolja. A pszichológia szó egyszerű megjelölése magának a tárgynak, melyet tudományosan fel kell dolgoznia. Az ó- és középkorban minden, a mi él, a mi eleven — a lélek maga, vagy a lélek megnyilatkozása. Aristoteles a 'Jríyij-t a test entelecheia-jának (belső tevékenységének) nevezte, mely az életnek képességét meg
