Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902

is valósítja. Tehát éltető erő; mely a növekedésnek, táplálkozásnak, a mozgásnak s a magasabb fokú létezőkben az észrevételnek, az értelmességnek kezdő és ható oka. Gondolkodó lelke, szelleme (voö?) csak az embernek van, mely bár a szervezettel és a szervezetben működik, annak múlandóságában nem osztozik. Ez az «isteni szikra», a hogy először Herakleitos mondotta; az «isten lehellete»,a bogy a biblia nevezi, mely ennek folytán «a legfőbb és közvetetlenül önmagukból világos igazságok székhelye». Aristoteles és a nyomán alakult magyarázások eredménye, hogy az embert két egyenlő értékű alkotó elv kapcsolatának tekintette a további kutatás. Ez a két alkotó elv az állati (szervező) és az eszes (gondolkodó) lélek. Ezt a kettősséget (dualizmus) csak Descartes szüntette meg. 0 is, tanítványai is azt hirdetik, hogy az emberben csakis egy, egységes lélek lakozik, de ez eszes lélek (l’áme raisonnable), melynek valódi munkássága a gondolkodás. A többi állattal közös életfolyamataink mind szervezetbeliek. A gondolkodás munkájához számította természetesen azokat a folyamatokat is, melyek Aristoteles szerint egyáltalán nem tartoznak a lélekhez: — az emlékezést, a képek alkotását, a teljes észrevételt. A szoros értelemben vett lelki tevékenységeken kívül olyanokról is beszól, melyek a léleknek a testtel való kapcsolódásából származnak, így mind a két tényező közös munkái. Ezek az ösztönök, az érzések, indulatok. Ezért mondja, hogy az állatok élet- tevékenysége — látás, hallás, szaglás, ízlés, tapintás, táplálkozás, mozgás — teljesen ugyanaz, mint az embernél. A lelki működés közelebbi meghatározása Locke érdeme. 0 hirdeti, hogy a külsőségeket, magukat a létezőket érzékeinkkel fogjuk föl (sensation! ; a saját lelkünk tevékenységét pedig egy belső érzékkel, a ráeszméléssel (reflexión).

A tulajdonképeni pszichológia tárgya Locke szerint hát az, a mi e belső észrevevés révén megismerhető. A mit így felfoghatunk, azt tudjuk; a tudat tehát a lelkűnkben levő észrevevésele- mek és teljes adatok összesége. Ebben a tudatban egyesülnek az érzékleti minőségek: a szín, a hő adatok, az időbeli tartóssága melyek magukban nem külön fizikai tünemények, hanem a mi szervezetünk visszahatásai a rája ható ingerekre. Leibnitz olyan észrevételről is beszél, mely a mi hozzájárulásunk nélkül megy végbe, melynek adatai tehát tudatunkba nem kerülnek. «Minden egyes hullámgyűrű ád valamit a tenger zajához; magában véve