Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902

mas felosztás — melyet a stoikusok és epikureusok tettek divatossá — úgyszólván a modern bölcselet kezdő korszakáig megmaradt. Legfeljebb nevük változott; tartalmukat szinte érintetlen hagyta a legújabb kor bölcselkedése is.

Ennek egyik valószínű oka az, hogy a másik nagy klasszikus holes, Aristoteles egyszerűbb, világosan kialakított bölcseletrendszert nem hagyott örökül. Emiatt a nyomán induló beosztás is csak általános. Ismerős szavai szerint: (rozsa Siávota ^ TtpaxuTj] ij TtotTj'riZYj 7; ■ö'SODpTjuxYj) a műveinek első magyarázói (kommentátorok) elméleti, gyakorlati és alkotó vagy képző filozófiát emlegetnek. Az elméleti filozófia a tiszta tudományos ismereteket; a gyakorlati a cselekvés okait és vezető elveit; az alkotó az ipar és művészet alkotásait sugalmazó ihlet, képzelet megnyilatkozás módjait s ennek révén maguknak az ipari és művészet- beli alkotásoknak szabályait foglalja rendszeres egészbe. Abba az elméleti filozófiába való természetesen a matematika, a fizika és a theologia. Ez az utóbbi az alapvető rész, a irptánr]; amazok együttesen a második, a Ssmépa filozófia. Mivel a jrpwnrj-nak nevezett, különben alapvető rész a munka írása szerint a fizika után ((isxa tű tpoaixá) következett, a kommentátorok ezt az egyébként esetleges és helyet jelölő szókapcsolatot állandó nevéül használták. A jiptórrj tpiXoaocpía névvel azonban még a modern bölcselkedés kezdetén is találkozunk; Bacon is; Descartes is használják ezt a megnevező alakot, értvén benne és vele mindig a mai értelemben vett metafizikát.

Az újkor egy teljesebb, egységes elv szerint való beosztásra törekedett. Bacon az eszes (emberi) lélek képességei szerint az emlékezetnek tudományáról — a történelemről; a képzeletéről; (költészet-, művészetről); végre az értelem tudományáról, «az igazi értelemben vett filozófiáról» beszél. Ez a filozófia két részre bontható: a prímára, mely az általános, egyetemes tudnivalókat, a minden tudománnyal közös végelveket (akszióma) foglalja magában; és a praktikusra, mely a megismerés alakjairól, föltételeiről, érvényességéről fűzi egybe a tudnivalókat. Ezzel Bacon a modern ismeretelméletet elválasztotta a metafizikától, mellyel Platon és Aristoteles óta együtt volt, s mellyel a skolasztika mély eszű doktorai szinte elválaszthatatlanul egybeforrasztották. A Bacon-féle beosztást lélektaninak szokás nevezni, mivel a korabeli felfogás és élettani ismeretek alapján a lélek képességeit