Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902
16 vette a filozófia anyagának meghatározóiúl. Ugyanígy tett utána- a szintén említett Wolff, aki facultas cognoscitiva-t (megismerő képesség) és f. appetitiva-t (kivánó képesség) különböztetve meg, a filozófiát megfelelően elméletire és gyakorlatira osztotta be. Amabban a theologia, a lélektan, s az érzékelhető világmindenségre vonatkozó tudnivalók, tehát a fizika vagy kozmológia egyesülnek. Előttük jár azonban a mindnyájukat illető ontológia, azaz a létezők és létezés lényegét, a megismerés legáltalánosabb föltételeit és alakjait (kategóriák) magyarázó tudomány. Mivel az embert egymagában, aztán mint családtagot, végre mint az állam tagját tekinthetjük: a practica philosophia magában véve etikára, oekonomiára (háztartás, család) és politikára különül el. Az elméleti és gyakorlati filozófia közé ékelődik az ismeret- szerzésnek, a gondolkodásnak szabályait egybefoglaló tudomány: a logika. Akár a Hegel meghatározása szerint tekintjük, hogy «az abszolút tudás tartalmának foglalatja», — akár Kant-éval mérjük, hogy «a tiszta gondolkodást fegyelmező törvények kapcsolata» : mindenesetre mind az elméleti, mind a gyakorlati filozófiának közös útmutatója. Tudásunk tartalmát kétféle tekintetben vizsgálhatjuk. Vagy a benne foglalt ismeretek keletkezését és összeszövődését kutatjuk; vagy pedig maguknak az ismereteknek jelentését s a bennük megnyilatkozó általános, azaz összetartó és jellemző gondolatokat mérlegeljük. így legtermészetesebb, ha egyetemes gondolkodásról beszélünk, — aztán különleges rendszerekről, melyek ismereteink egy-egy okilag vagy eredményeikben összefüggő egészéről szólanák. Az egyetemes gondolkodás tudományát metafizika, ismeret- elmélet (noetika) és logika nevekkel szoktuk — tartalmilag összefüggő három részre osztani. A különös rendszerek pedig: a természetbölcselet, a lélektan, az erkölcstan, a jogbölcselet, az esztétika, a vallás és a történet bölcseleté. Ebben az utóbbiban foglal teret a napjainkban oly messze ható sociologia. Mindez együttvéve, egy szerves egésznek tekintve: a filozófia. Ebből a nagy egészből mi a propedeutikában csak ismereteink keletkezését és egybeszövődését vizsgáljuk, még pedig úgy, ahogyan tapasztalásunk, magunkra és másokra irányuló megfigyelésünk ezeket magyarázhatja. Ezért mondjuk, hogy a tapasztalati lélektannak és logikának a bevezetése. Ez az utóbbi a történeti fejlődésben előbb alakult rendszerré; a lélektan aránylag
