Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902
14 a metafizika; a kiegészítést — a tapasztalás útján szerzett gondolatelemekkel — a gyakorlati filozófia, más néven az esztétika végzi. Napjaink nagy hírű életbúvára Wundt ebbe a meghatározásba a filozófia feladatának lényegét is belefoglalja; ez a feladat nem lehet más, mint hogy «az egyes tudományágak által adott ismereteket egy minden valóságos vagy lehetséges ellenmondástól mentes, tökéletes és művészi alkotású, de mégis természetes rendszerbe fűzze». Paulsen szerint igy aztán a filozófia — s ez a legújabb, egyúttal legrövidebb meghatározása—az összes tudományos ismeretek foglalatja, alapvetője és rendezője. Mikor a filozófiának emberi értelemben vett legvégső forrását emlegetjük, rendesen szervezetünk s ebben lelkünk tudásösz- tönére, tehát egy határozott lelki állapotra, érzésből és cselekvő mozzanatokból szinte elválhatatlanúl egybeszőtt hajlandóságra gondolunk. Platón a csodálkozást (daojiáCsiv), Herbart a kételkedést, a mi irodalmunkban Böhm Károly egy kielégítésre törekvő lelkifolyamatot jelölik meg ilyen homályos állapotúi. Annyi bizonyos, szinte külön képesség, valami eleven fegyelmezettség szükséges ahhoz, hogy valaki a filozófia nagy kérdései iránt érdeklődjék: ezeket ne csak megértse, de tovább is fejlessze. Egyes emberben : testnek épsége, léleknek tisztasága; nemzeti életben a békesség, a mind magasabbra törő műveltség úgyszólván általános föltételei. A társadalmi válságokat így készíti elő; a gondolatok, eszmék harcának áldásait így terjesztheti. * A rengeteg anyagnak, melyet az előbb említett meghatározások szerint a filozófia magába foglal, egységes alapelv szerinti beosztását — ahogy ma tudjuk — Platon kísérletté meg. Nála nem pusztán névszerint, hanem a valóságban, tehát tartalom szerint is különálló részek : a dialektika, a fizika és az etika. A dialektika szóval a létezők lényegéről (az ideákról) szóló tudományt jelölte meg. Később ezt a bizonyító, vitatkozó tartalmat, mely az érzékelhető világ nem tapasztalható, belső mivoltát magyarázza: metafizikának nevezték el. A fizika szó Platónnál a természetre vonatkozó tudnivalókat — a mai értelemben vett természettudományokat, lélektant — foglalja magában. Az etika — a ma is közkeletű felfogás szerint ■— az erkölcsi, azaz az egyetemes, általános jónak törvényeivel szabályozott cselekvést jelöli. Ez a hár-
