Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1902
12 különbségen. De annál szemmel láthatóbb méretekben növekszik ennek a scientia snecularisnak megbecsülése, mennél jobban behatol a természet eleddig rejtett' titkaiba. Ennek az értékelésnek révén általánossá vált a törekvés, hogy az emberi észt, önnön értelmi képességünket tekintsük igazolható ismereteink egyedüli szerzőjének. Az «újkor filozófiájának atyja» . . . Descartes (Cartesius) sokszor idézett, szinte közhellyé vált mondásával: «Cogito, ergo sum» — gondolkodom, tehát vagyok — ezt a törekvést, ezt a meggyőződést hirdeti. Mert ez a híres tétel azt jelenti, hogy csak az a valódi ismeret, a melynek igaz volta olyan föltétien, mint e.inek a mondásnak a kétségtelen igazsága. Más szóval az ismeretek igazolása föltétlenül és egyedül csak a gondolkodásban és magával a gondolkodással történhet meg. Ebből pedig az is következik, hogy «a filozófia a legtiszt bb ismereteket szolgáltatja .. . még pedig minden felfogható dologra, létezőre és törvényeire nézve; ennélfogva az összes többi tudomány tartalmát szabályozza és alaptételeiket világos alakba önti». így olvassuk Descartes tanítványának, a mi irodalmunk első nemzeti nyelven szóló filozófusának, Apácai Cseri Jánosnak Encyclopsediájában. Bacon a tisztán emberi tudományt — a filozófiát — egészen elválasztja az isteni tudománytól — a theologiától — melynek a középkor könnyen megokolható felfogása szerint szolgálója (An- cilla theologise) volt, azzal, hogy annak tartalmát a lelki képességek szerint — emlékezés, értelem, érzelem, akarat — osztja fel, s az értelem munkáját — a filozófiát — a legelső helyre állítja. Ez a különválasztás Anglia művelődéstörténetében legélesebbé vált, s úgyszólván mind e mai napig megmaradt. Ez abból a körülményből is magyarázható, hogy ott a nagy egyetemek ma is feladatuknak, tudományos hivatásuknak tekintik a középkori theologia módszerének továbbfejlesztését, tartalmának a modern felfogáshoz való alkalmazását, anélkül, hogy hitbeli dolgokban újítókká válnának, vagy hogy e magyarázás (egzegesis) miatt a nem theologus tudósok részéről gúnyolódás érné őket. Ott nem pusztán papirosra, hanem az emberi szívbe van írva az ismerős parancsolat: «tiszteld a más meggyőződését!» Ez a parancs a szabad kutatás géniuszának, az igazi protestáns lelkiismeret-sza- badságnak szózata. Egymástól függetlenül, egymás határait nem bolygatva, egymással együttesen fejlődhet ott mind a theologia,
