Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1901
8 következő fejezeteket: 1 15, 18—25, 30—31, 43--44, 46, 49- 53, összesen 33 fejezetet. Azt hiszem, hogy Cicero beszédei közül ez hathat leginkább az if jakra. Maga a szónok is fiatal, pályája kezdetén áll; a vád szörnyű; a vádló argumentumait fényes dialecticával czáfolja. Több helyütt kifejezi a szónok nemes, humánus gondolkodás- módját s a szerénység mellett önbizalmat, erőt, bátorságot is mutatnak szavai. Mindez oly vonás, a mi valóban rokonszenvessé teheti Cicerót az ifjú olvasók előtt, a kik akkor is örömmel gondolhatnak reá, mikor már rég elhagyták az iskola padjait. A beszéd kapcsán foglalkoztunk a római igazságszolgáltatással is. Itt ez alkalommal azokat a mozzanatokat akarom kiemelni és összefoglalni e beszédből, melyek Cicero jellemét domborítják ki s visszatükrözik az ő nemes gondolkodásmódját, végül a beszéd néhány helyét adom elő, melyeket rhetorikai szempontból méltattunk. A politikai viszonyok oly természetűek voltak 80-ban Kr. e. Rómában, hogy nagy erkölcsi bátorságra és elszántságra volt szüksége a kezdő szónoknak, hogy megtámadja Sulla leghatalmasabb libertusát, Chrysogonust. De Ciceróban megvolt e kellék ; ennek tudatában nyilatkozhatott így: Certum est delibe- ratumque, qute ad causam pertinere arbitror, omnia non modo dicere, verum etiam libenter, audacter libereque dicere. Nulla rés tanta existet, indices, ut possit vim mihi maiorem adhibere me- tus quam tides. Óvakodik attól, hogy Sullát megsértse vagy reá a perből a legcsekélyebb árny essék. E helyeken szónoki fogásokat is basznál, hogy szavainak több nyomatéka legyen. Sulla túlságos, óriási elfoglaltságát egy hosszú, anaphorákkal megrakott körmondattal akarja szemlélhetővé tenni hallgatói előtt. Neque enim mirum, cum eodem tempore et ea, quae prsete- rita sunt, curet et ea, quse videntur instare, prseparet, cum et pacis constituendse rationem et belli gerendi potestatem solus habeat, cum omnes in unum spectent, unus omnia gubernet, cum tot tantisque negotiis distentus sit, ut respirare libere non possit, si aliquid non animadvertat, cum prsesertim tam multi occupa- tionem eius observent tempusque aucupentur, ut, simulatque ille despexerit, aliquid huiusce modi moliantur. Másutt egy szép körmondatban (XXXXV. c.) Sulla mindenre
