Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1901
9 Mterjedő hatalmát Jupiterével veti össze. A hízelgésben azonban nem megy még a túlzásba; határozottan örül a nemesség győzelmének, de bátran kijelenti, hogy e győzelem mit sem ér, ha ily gaztettek, mint a milyeneket Chrysogonus vitet véghez, büntetlenül maradnak. Védettjével teljesen azonosítja magát, beleéli magát egészen annak a helyzetébe. Egészen az ő nevében beszél, midőn igy szól: Patrem meum iugulastis. Praedia mea possidetis. Azonban a politikára vonatkozó megjegyzéseket a maga nevében teszi, a mit ő szükségesnek tart kijelenteni; mert erre őt a politikai állapotok fölötti fájdalom kényszeríti. Ezzel és hasonló nyilatkozataival azonban lehetséges, hogy nem ok nélkül neheztelhetett reá Sulla, s jónak látta Cicero, hogy tanulmányai folytatására Görögországba utazzék. Cicero nemes gondolkodásmódjára vall az a nyilatkozata, hogy ő nem olyanokat vádol, a kiknek bevádolása által magának hírt szerezhetne, mint pl. Julius Caesar is; ezt ő nem tartja nemes eljárásnak. Is enim mihi videtur amplissimus, qui sua virtute in altiorem locum pervenit, non qui ascendit per alterius incommodum et calamitatem. Több helyütt nyomatékkai hangsúlyozza a szülők iránti szeretetet, mint az emberek fő erkölcsi kötelességét, mely erkölcsi törvény kiemelésére a védelem szempontjából is szüksége volt. Védencze érdekével egybehangzóan több helyütt dicsérettel emeli ki a földinívelést, a vele való foglalkozást nemesnek tartja, a mi a lélekre üdítőleg hat, s már eleve kizár minden bűnös gondolatot is. Egyszersmind dicsérettel halmozza el a falusi életet is a városival szemben. Cicero beszédéből megtudjuk, hogy mit értsünk humanitás alatt. Az apagyilkosságról szólva, ezt mondja; magna est vis hu- manitatis, múltúm valet communio sanguinis . ..; portentum est... esse aliquem humana specie et figura,... ut, propter quos hanc suavissimam lucem aspexerit, eos indignissime luce privarit. A szülők iránti szeretetet, embertársaink megbecsülését s erkölcsös életet értett tehát humanitás alatt Cicero. Éhez ragaszkodott ő maga is; s ennek ellentétét méltatlankodva Ítéli el, midőn a pros- criptiókról szól. Sin ea crudelitas, quae hoc tempore in republica versata est, vestros quoque animos, id quod fieri profecto non potest, duriores acerbioresque reddit, actum est, iudices: inter feras satius adatom degere quam in hac tanta immanitate versari.
