Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899

34

zottan és többször kiemeli, hogy Perikies úgy szónoklásának ereje, mint cselekvésében való csüggedetlen kitartása által — korának legelső s legnagyobb embere volt. (I. 139.) Ismeretesek és híressé váltak meleg rokonszenvének szavai, mikkel e nemes jellemű népvezérnek, ki valóságos varázshatalommal kormányozta a sokfejű sokaságot, örök emléket állított. «Hatalma erkölcsi és szellemi fensőbbségén alapult, és azon, hogy jelleméhez a megvesztegethetőség gyanújának még árnyéka sem férhetett. Ő tehát uralma gyakorlásában függetlenül állt a tömeggel szemben s nem hogy hagyta volna magát ettől vezettetni, de sőt ő vezette ezt, mert annálfogva, hogy befolyását nem helytelen eszközökkel szerezte, nemcsak hogy nem igyekezett soha a népnek szája íze szerint való dolgokat beszélni, hanem ha kellett, személyes tekintélyére támaszkodva olykor keményen is oda mondogatott neki. így ha észrevette, hogy polgártársai negédes önhittségből valaminek nem a kellő időben melegednek neki, lehűtötte őket úgy, hogy meg is félemledtek; s ha viszont oktalan csüggedtség lepte meg őket, önbizalmukat ismét helyreállította. Ekkép az államban névleg a polgárság, de tényleg a legjelesebb polgár uralkodott. (H. 65.)

Thukydides részrehajlatlanságát különösen Nikias vezér jellemében ismerhetjük meg. Jóllehet — egészben véve —• kiváló tisztelettel beszél e nagy férfiúról, azért nem hallgatja el jellemének hiányait, melyek pedig nem kevés okai voltak e háború Athénre nézve oly gyászos végződésének. Fájdalmas szavakkal sajnálja szerencsétlen végét, melyet nemes és erényes élete miatt az összes görögök közül legkevósbbé érdemelt. (YH. 86.) Ez őszinte fájdalom azonban nem gátolja őt abban, hogy Nikias túlzott jámborságát és babonára hajlandó kishitűségét ne rosszalja. Thukydides szerint helytelenül tette, hogy a holdfogyatkozásokat isteni intőjeleknek tartotta s ezek miatt az athénieknek Siciliából való minden körülménytől sürgetett visszavonulását elhalasztotta. (VII. 50.) Nikias közmondásos békeszeretetében Thukydides — bár maga is jobb szerette a békét — néhány önzésből származó indító okot lát: «Nikias szerette volna biztosítani szerencséjét és dicsőségét, míg meg nem csökkennek, továbbá a jelenre nézve mind magát, mind polgártársait megmenteni a bajoktól, az utókorra pedig oly véleményt hagyni maga felől, hogy a haza ő miatta soha csapást nem szenvedett; ez pedig, a mint hitte, úgy érhető el, ha a veszedelmeket kerüljük s magunkat a lehető legritkábban bízzuk a vak-