Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899
33 matlanságukban és megokolatlan neheztelésükben annyira mentek, hogy Perikiest pénzbírságra is Ítélték, aztán nemsokára ismét kezeibe adták a főhatalmat, akkor Thnkydides azzal nyilvánítja méltó haragját, hogy az athéniek eljárását a neveletlen tömeg eljárásának jelenti ki. (II. 65.) Épen így Alkibiades pártjára áll az athéniekkel szemben annak a híres szoborcsonkitásnak ügyében s különösen azért korholja őket, hogy mértéktelen gyanakodásnkban s attól való oktalan félelmükben, hogy a Peisistratos zsarnok ideje megújulhat — minden nyomorúlt vádaskodónak árulkodására könnyen hallgattak s a legártatlanabb és legbecsületesebb férfiakat is vizsgálat alá fogták. «Nem vizsgálták meg az árulkodókat, hanem mindent gyanakodással fogadtak s a legelvetemültebb embereknek is hitelt adtak.» (YI. 5.) Máskor meg élesen rójja meg a saját erejüknek túlbecsülését, s a szerencsében való elbizakodottságukat. Kárhoztatja eljárásukat, mit 424-ik évben Siciliából hazatérő hadvezérekkel szemben tanúsítottak, kiket részben száműztek, részben pénzbírságra Ítéltek, mivel szerintük Siciliában keveset végeztek és mivel a szigetet korán odahagyták. Sokszor korholja őket gyávaságuk miatt is. így megrójja a Syrakusa melletti roppant nagy veszteségükre tanúsított határtalan kétségbeesésüket biztató- lag emlegetve az athéniek híres önbizalmát és vakmerőségét (VIII.). A mint igazságosan és részrehajlatlanúl osztja el Ítéletét és dicséretét a két ellenfél között, épp oly részrehajlatlan egyik és másik fél iránt is, mikor kiválóbb államférfiaikat és vezéreiket megbírálja. Kleont megvetendőnek és politikáját képtelennek tartja, ugyanakkor Perikiesről s az athéniek egyéb kiváló embereiről a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik. Dicsérete azonban soha sem válik túlzássá, ellenkezőleg nyíltan kimondja, mi a hiányos s mi az elitélésre méltó eme — egészükben érdemes — férfiakban, így nem hallgatja el, hogy éppen Perikies volt az, ki Athént a háborúra — a mi Thukydides szerint minden esetben baj és szerencsétlenség forrása — bíztatta, ösztönözte. (I. 127.) Elismeri azonban, hogy Perikies jól számított, s ha az egész háborúnak s az összes nyomorúságnak, mi ez által Athénre háramlott, közvetett oka ő volt is, azért még sem lehet őt okozni a háború gyászos eredményéiért. A legnagyobb dicsérettel említi politikai előrelátását és az összes eshetőségre kiterjedő éleseszű számítását, s kijelenti, hogy jóslatait, számításait mind a Perikies által is átélt, mind a későbbi események fényesen igazolják. (II. 64.) Határo3 Értesítő '1899—'1900. évről.
