Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899

32

csak ez egy alkalommal mutatkoztak Athénre nézve kényelmes és veszélytelen ellenségnek, de nagyon is gyakran. A két harczoló fél jellemre nézve nagyban különbözött egymástól —folytatja tovább a YIII. k. 96. f.-ben — amazok, t. i. az athéniek gyorsak, ezek — a lakedemonok — lassúk, amazok vállalkozók, ezek fontolgatók, a mi Athen tengeri hatalmára nézve különben nagyon üdvös volt.» Egyéb tulajdonságaikat is nyíltan rosszalja Thukydides. Neki nem tetszik az a titokszerűség, az a rejtegetés, a mi összes állami cselekvéseiket, alkotmányukat és közigazgatásukat beburkolja, (V. 63.) Kicsinyléssel beszél szónoki tehetségükről. (IY. 84.) Politikájuk indító okait semmiesetre se tekinti oly nemeseknek, minőknek Brasides feltüntette, azért a spártai frázisok és Ígéretek által elcsábított athéni szövetségesek elpártolásának előadásába észrevehe- tőleg belevegyíti jámbor együgyüségüket és könnyenhivésüket illető iróniáját.

Ép így dicséri, vagy gáncsolja az athénieket is, a mint érdemlik. Egész műve bizonyítja, hogy egy pillanatra sem jutott eszébe vádolni, gyalázni szülővárosát, a miért őt érdemetlenül száműzte. Ellenkezőleg mindig egész elragadtatással beszél gyors emelkedéséről, nagyszerű vállalatairól, fényes műveltségéről. Hatalmát és jelentőségét az igazságnak megfelelően feltüntetni úgyszólván egyedüli törekvése. Meleg rokonszenwel dicséri szívós tetterejét és bátor kitartását, melylyel a háborút egyidőben két helyen: Görögországban és Siciliában folytatta. (YH. 28.) — A szövetséges városokat, melyek Athéntől elpártoltak, korholja, hogy Athen erejét és hatalmát sokkal kevesebbre becsülték, mely - pedig — később sokkal nagyobbnak mutatkozott. (IY. 108.) Másrészt egész őszinteséggel tárja föl az athéniek hibáit és fogyatkozásait. «Bátorságuk sokszor a vakmerőségig ment, vállalkozó szellemük pedig gyakran újítás vágvgyá lett.» (I. 102.) — Perikies a maga beszédeiben arra törekedett, hogy az athéni népet e szélsőségektől megóvja; a történetíró is határozottan kárhoztatja őket, s a későbbi idők tapasztalataira hivatkozik. (H. 65.) Az athénieknek Perikiessel szemben tanúsított igazságtalan és bizalmatlan magatartását többször szigorúan korholja. S ha ők e halhatatlan érdemű vezérüket nyomorúságuk és szenvedésük okozójául tekintik, nem késik nyílt határozottsággal kijelenteni, hogy egyedül ingatagságuknak, rövidlátásuknak és gyávaságuknak köszönhették összes szerencsétlenségüket. (II. 21., 59. 65.) Mikor pedig igaztalan bizal-