Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899

talása erősítse meg. Ebben áll egész rendszere, s e természetes eljárásban valódi művészete.

«A peloponnesosi háború tényleges eseményeit illetőleg — úgymond az I. k. 22. füzetében — következőkép jártam el. Én nem hittem mindjárt a legközelebbi hírmondónak, sem azt nem tartottam tisztemben állónak, hogy lígy írjam le az eseményeket, a mint én végbemenetelüket magamnak elképzeletem, hanem azt, hogy csak azokat jegyzem föl, a melyeknek vagy magam szemtanúja voltam, vagy a melyekre nézve másoktól a lehető legpontosabb utánjárás mellett tüzetes értesülést szerezhettem. Nagy fáradtsággal járt a való felderítése, mivel a szemtanuk ugyanzt az eseményt nem egyformán adták elő, hanem vagy az egyik félhez való vonzódásuk, vagy emlékező tehetségük hűsége szerint.»

E szavakkal a tapasztalást és szigorú összehasonlítást nevezte meg a történetírás lényegéül. És valóban e kijelentésen épült meg a tudományos történeti kritika.

Thukydides volt az első, ki az emberi dolgok és események szolid alapra épülő elméletét az igazságszeretet szerint mérlegelte, s ezzel a leggondosabb kritikának, a legtökéletesebb részrehajlat- lanságnak alapelveit megállapította.

Műve teljesen és kizárólag kritikai alapon nyugszik. Elenyésző csekély benne az adat, a leirás, miknek igazságát és megbízhatóságát önmaga meg nem vizsgálta volna a lehető legnagyobb lelkiismerettel. Jelmondata az igazságnak kikutatása és megismerése és maga a mű valóban az igazságnak emlékműve. Mert Thukydides nem tartozik azok közé — már az ó-korban sem ritka történetírók közé — kik nagyhangú és sokat Ígérő előszóval, bevezetéssel iparkodnak megnyerni az olvasó bizalmát, hanem aztán a történetben s annak előadásában messze mögötte maradnak ígéreteiknek. Az alapelvek, miket műve kezdetén megjelöl valóban végig húzódnak, uralkodnak egész munkáján. S ha itt-ott tévedett is, a mi a halandók közös sorsa — azért a részéről kijelentett biráló módtól, mint az igazságra vezető helyes úttól egy pillanatra sem tért el.

Nem kevesebb, mint harmincz esztendőt tesz ki az idő, mit Thukydides kutatásaira fordított. Már a peloponnesosi háború kezdetén tervezte művét, — mint az I. könyvben maga mondja — húsz évi számkivetését pedig egészen történeti búvárkodásnak szentelte, hogy a háború folyamát kellő tárgyilagossággal követhesse, s a harczoló hatalmaktól hiteles tudósításokat gyűjthessen.