Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899
19 alatt egy hatalmas egészszé tömörítse. A műveltségben, a tudományban és művészetben, az iparban és kereskedésben úgyis vezetője volt Görögországnak, természetesnek látszott tehát, bogy a politikában is vezére és uralkodója legyen. S az utókor annyival nagyobb rokonszenvvel kisérheti központosító törekvéseit, mivel szellemi fensőségét használta föl, s nem a nyers erőszakot, miként a többi hódító államok. Az emberi műveltség szempontjából örök kár, hogy politikailag is egyesítő törekvései sikertelenek maradtak. Itt is kitűnt, hogy egyedül czivilizáezió és szellemi fensőség a politikában és háborúban nem dönthetik el a győzelmet. A zord és faragatlan Spárta — melyre Athén bizonyos megvetéssel nézett egyszerre oly politikai és hadi jártasságot, tetterőt tanúsított, mit Thukydides elfogulatlan és alapos magyarázata nélkül sohasem értenénk meg. Kora erkölcsi elzüllósében méltán mutatott Spárta hadi fegyelmére, szigorú konzervativizmusára, erkölcsi zordságára és polgárainak rideg egyszerűségére, hogy ezekből magyarázzák meg honosai a maguk balsorsát és ellenfelük gyors emelkedését. Mert Spártának Athén ellen vívott makacs küzdelme valóban az ős műveletlenségnek és az erkölcsös egyszerűségnek az életviszonyok átalakulása és az életnézetet át változtató czivibzáczió elleni reakcziója volt. Az ellentétes műveltségfokozatokbarczában is fényesen bevált . Athen szellemi ereje. Görögország politikai fejlődésében visszaesést okozott ugyan Sparta hatalma, de műveltség tekintetében - szerencsére — nem. Az athéni műveltség már a peloponnesosi háború előtt oly hatalmas körre terjedt ki s oly intenziven fejlődött, hogy az állam politikai szerencsétlensége többé nem tarthatta föl diadalmenetében. Sparta csak a politikában diadalmaskodott, de úgyszólván egyetlen várost se nyerhetett meg ósdi szokásainak. A politikailag földig alázott Athén pedig mégis szellemi világuralmat nyert és az utókort örök hálára kötelezte. A peloponnesosi háború jelentősége tehát inkább politikai, mint művelődéstörténeti. A görög czivilizáezió útját nem terelte el, vissza felé nem kényszerítette. Annál inkább politikai tekintetben. Yele kezdődött Görögország politikai romlása, s az egyes államok meggyengülésével a nagyszerű görög-egység végleges fölbomlása. És ez összeomlás nem késik sokáig; alig két emberöltő alatt a teljes bukás örvényébe hull, a politikai halálba hanyatlik az egykor dicső Görögország. á*
