Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899

13 A mit a hézagos források ifjúságáról bőséges beszédben, mégis hiányosan elmondanak, valójában nagyrészt csak mende­monda, igazi költemény. Hogy «Thukydides Herodotos művének hallásakor könnyekre fakadt» s hogy Antiphon erre «az apának, Olorosnak szerencsét kívánt tudományszomjas kis fiához» olyan mesék, miket Markellinos (54. f.) és Lukianos azért mondanak el, hogy vele a gyermek Thukydides jövendő nagyságát eleve sejtes­sék. Thukydides legalább 26—28 éves volt (ha a mai megállapo­dások szerint csakugyan 471 -ben született), mikor Herodotos mű­vének I. könyvét az Odeionban felolvasta; tehát túl volt azon a boldog koron, mely a meghatottságnak ilyen bizonyítékait adhatja. Egyébként nemcsak Herodotossal, hanem kora többi kiváló férfiá- val is összekapcsolja életét a hagyomány. Markellinos nem elége­dett meg azzal, hogy kortársainak mondja Agathont, a tragikus színészt, Nikaratost, az epikust, de mindenáron bebizonyítja, hogy Anaxagorasnak, a bölcsésznek és Antiphonnak, a nagy ügyvéd­szónoknak volt tanítványa. Anaxagoras volt az, a ki— mint említém — az ó-görög val­lás fátumát) a ró/vj-t egyszerűen «lehetetlen» gondolatnak igazolja, mivelhogy minden cselekvésnek meg van a maga természetes oka, mely más oknak okozata is lehet; sokszor annyira régebb cselek­vésé, hogy az emberi értelem nem tudja többé nyomon követni származását. Tehát ő volt az, a ki az érzékek nyújtotta — sokszor csalóka — adatoknak a független észszel való szigorú megvizsgá­lását követelte s a tünemények belső okait nem a fogalmak és el­képzelt események puszta megszemélyesítésével, hanem magukból a tüneményekben megnyilatkozó erők összehatásából iparkodott megmagyarázni. Ugyanígy tett Thukydides az emberi cselekvések­kel ; az események szövevényét, együttes folyását, tehát a történe­tet mindvégig emberi okokból magyarázza. Más szóval lelkének rokonsága Anaxagorassal szinte eltagadhatatlan. Antiphont meg egyenesen és nyíltan Athen egyik legnagyobb fiának nevezi, «a ki­nél nemes érzület dolgában senki sem állott előbbre, ki egyaránt hatalmas volt a gondolkodásban és gondolatainak előterjesztésé­ben, s kinek oly képessége volt, hogy senki oly fontos szolgálato­kat tenni nem tudott azoknak, kik - ha a törvényszék előtt vagy népgyűlésben valami ügyes-bajos dolguk akadt — hozzá folyamod­tak tanácsért» (VIII. 68.), Anaxagorassal a gondolkodásban s a cselekvések vizsgálásában, Antiphonnal a beszédek szerkesztésé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom