Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899
14 ben, — kora «legkitűnőbb szónokának» is nevezi (VIII. 68.) — kell megegyeznie, ha igaz a közvetetten hatás, mit reá, a fogékony lelkű tanítványra gyakoroltak. 0 maga arról, hogy tanítványuk volt, sehol sem tesz említést. A könnyen föl-fölvillanó kapcsolat tehát a kritikus következtetés végeredménye és zárótétele, de kétségtelen valóval nem igazolt «ténylegesség». Az mindenesetre igaz, hogy műve oly hatalmas szellemnek alkotása, mely korának minden tudományos mozgalmát behatóbb figyelemmel kisérte; mely «kellő mértékkel ivott mindama forrásokból, melyeket Perikies korszaka Athénnek s vele az egész művelt emberiségnek megnyitott». (Niebuhr: Kleine Schriften II.) És az a rendkívüli szellem, minőnek művében bizonyul, semmi esetre sem elégedett meg azzal, hogy csak egy-két kiváló tanítót hallgasson, mikor Athénében, Perikies szavaival szólva «Görögország művelő iskolájában» a nagy gondolkodóknak egész sokasága élt. S ezt a sok, talán minden korabeli nagy emberrel való bensőbb kapcsolatot vagyoni helyzete és családjának nagy tekintélye okvetetlenül megkönnyítette. «Korának egész nagyságát magába fogadta és vissza is tükrözte» (Niebuhr II. 155.) Herodotost Cicero (De Legibus 2.) azért nevezhette a történet atyjának, mert az első, ki egyetlen korszaknak eseményeit szövögette a maga módja szerint egységes egészbe. Jobban és igazabban szólva, a ki a nemzetét legközelebbről érdeklő népek és események életsorsát iparkodott elbeszélni és megmagyarázni; és pedig abban a meggyőződésben, hogy se a mesés múltban, se a történeti időkben nem volt nagyobbszerű és nagyobb hatású esemény, mely a görögség életerejét annyira fokozta és dicsőségét annyira bearanyozta volna, mint a perzsa háborúk. Adatait azért gyűjtögette, a mesés keletet azért utazta be, hogy ezt az «eszmét» testbe segítse. Okoskodása a magyarázásban mindig egy csomóba fut össze. Ezt a csomót eleve megkötötte a Perikies korabeli Athen politikai nagyságából és a neki «jelen» események szerencsés eredményeiből. Szinte halljuk a nagy tételek végén a mathematikai bizonyítások záradékát: quod erat demonstrandum. Thukydides is a kor legnagyobb eseményét — mindenesetre nem csak maga tartotta annak — a peloponnesosi háborút írta le. Kétségtelen, hogy ha teljesen ismerte Herodotos művét, nem azért fogott a munkához, hogy amannak értékét, nemzeti, tehát erkölcsi hasznát leszorítsa. Dionysios Halicarnasseos (De Thukyd. iudic. 16.)
