Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1899

12

hívese. Az állam-intézmények alig érdeklik, a társadalmi átalakulások mozgató elveit néhány szóval ha megemlíti. Mindvégig az egymásra következő, de egymásra sokszor nem hatott események széles és eleven megfestése volt legfőbb törekvése.

Vele aztán véget is ér a logographosok hosszú sorozata. Stesimbrotos már kritikus író. De nem egész történetet sző; inkább a korabeli nagy események mozgató fő-fő embereit iparkodik a maguk valóságában megérteni és megismertetni. Évtizedeken át lakott Athénében és épen a Perikies fénykorában. Elég oka és alkalma volt tehát ez egész görög világot érdeklő küzdelmek mozgató eszméit keresni. Kicsinyes érdekeket látott a nagy jelszavak mögött; a két nagy pártnak — Perikiesnek és ellenfeleinek — tusakodásában az önző szenvedélyek diadalát szemlélte, világos — a hogy Plutarchos említi a Perikies «-éhen — hogy sokszor Aristophanes módjára satirikusan jellemzi személyeit s feledve az események esetleges nagyszerűségét, a vezető «nagy» emberek gyarlóságát és kicsinységét iparkodik közszemlére állítani.

Stesimbrotos müve olyasféle lehetett, mint volt az ’Aűrjvaíwv TroXiTsía», mely Perikies korának állami, politikai és társadalmi állapotait festi épen oly keserű gúnynyal, sokszor épen «tartózkodás nélkül való túlzással», mint Stesimbrotos. A két mű közkézre kerülésének ideje — a hogy az újabb kritikai vizsgálódás kideríti — körülbelül egy és ugyanaz. Ki és mi volt a szerzője, ma sem tudjuk, legfeljebb annyi bizonyos, hogy erős aristokrata volt, különben nem bontogatná olyan részletesen a demokratia hibáit és nem Ítélné el oly élesen ezt a «veszedelmes államformát».

Mindezek közül Herodotost tartja a köztudat Thukydides előzőjének. Lukianos óta, ki H. és Th. első kritikus összehason- lítója — a kritikus szónak akkori értelmében — minden művelődés-történet közmegegyezéssel hirdeti, hogy «Herodotos műve mérhetetlen hatással volt Tbukydídesre». Ennek a függőségnek, ennek a mérhetetlen hatásnak nyomait mindenesetre a tartalomban, az anyag egybeszerkesztésében és aztán előadásmódjában kellene a kritikának feltalálnia. De mivel ezt az érintkezést csak erőszakos magyarázgatás, merőben puszta feltevésekkel haladó találgatás bírja csak felfedezni, egészen természetes, hogy Thukydides feltétlen csodálói az ellenkező szélsőségre törekszenek és — mint Dahlmann - sietnek kijelenteni, hogy «Th. Herodotos művét nem is ismerte».