Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1897

I.

MIÉRT KEDVELTE HORATIUS SABINUMOT?

(Székfoglaló).

Gróf Teleki Sándor büszkén mondja emlékirataiban, hogy Petőfi Sándor földrajzi nevezetességgé tette Költőt, ezt az igénytelen kis falut.

És igaza van ! A lángész hasonlít ahhoz a mesebeli királyhoz, a ki érintésével mindent aranynyá változtatott. Az igazán nagy ember is be vonja varázsának aranyfényével mind azt, a mivel csak érintkezik. — Szent az a hely, melyet lába érint.

Költő, Nagy-Kőrös, Vaucluse és Sabinum. Ki tudna ezekről valamit különben, ha nagy költők emléke nem lengené azokat körül. De így barbár az, a ki előtt ismeretlenek.

Sabinum is földrajzi nevezetesség. Ott a Rómától keletre eső hegyvidéknek ezt az igénytelen kis zugát sok száz és ezer turista keresi fel ma is, hogy megnézze azt a helyet, melyet annyira szeretett Horatius.

Menjünk el mi is oda lélekben. Ha nem profanum vulgus- ként megyünk, melyet gyűlöl a költő, hanem fogékony szívvel, akkor nem csak a helyet, hanem magát a költőt is megtalálhatjuk ott s ő maga mondja el nekünk miért kedveli annyira ezt a kis zugot.

Magánál Horatiusnál, saját költeményeiben kerestem a feleletet a kérdésre, melyet igénytelen értekezésem visel czím gyanánt.

*

Horatius Athénében hallgatott philosophiát, mikor Brutus, az utolsó római megjelent ott és fegyverre szólítá az ifjakat a szabadság védelmére. . .

A mi költőnk is felcsapott a respublika katonájának és igen

1*