Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
6 volna, akkor vallásosabbaknak kellene lenni a férfiaknak, mint a nőknek, a tudósoknak, mint a népnek, a felnőtteknek, mint az ifjúságnak. (Hagenbach.) Ha a vallás csak erkölcsös cselekedetekből állna, akkor nem lehetne vallása annak, kinek cselekedetekre alkalma, ereje nincsen. Ha a vallás cselekedet volna, akkor vallásosnak volna mondható az álszent, a ki a vallásos cselekedetet gépiesen elvégezi, de nem bír annak megfelelő vallásos érzülettel. A vallás alapja tehát egyik lelki tehetségben sincs kizárólag, hanem mind a háromban együtt, az ember egész lelki életében, szellemi világában. A vallás érzelem is, ismeret is és cselekvés is. A vallás élet, a lélek élete, melyben a lélek minden tehetsége az érzelem, értelem és akarat egyaránt részt vesz, s abból egyik sincs kizárva. A vallás gyökere az érzelem talajába nyúlik mélyen alá. Érezzük Istentől való függésünket, érezzük, hogy egyedül a mindenható Isten segíthet rajtunk bajainkban: azért segítségért hozzá fohászkodunk. Félünk őt szavainkkal, tetteinkkel megbántani, nehogy a szent Istent, ki a bűnt megveti, magunkra haragítsuk. Jóságát mindennap tapasztaljuk: «naponkint mindennel bőven ellát, a mi a test és élet táplálására szükséges, minden veszedelem ellen megoltalmaz, minden gonosztól megóv és megőriz; és mindezt az ő atyai, isteni jóságából cselekszi.» Istennek e jósága bennünk a hála érzelmét fakasztja iránta. Szeretjük őt: úgy tekintjük, mint legnagyobb jóltevőnket. Jósága kelti fel bennünk a belé vetett bizalom érzelmét is. A kiről a múltban azt tapasztaltuk, hogy jóltevőnk volt, attól reméljük, hogy a jövőben is megsegít bennünket. Bizalommal fordulunk hozzá éltünk minden viszonyai között, mert ő nemcsak tud, de akar is rajtunk segíteni. A vallás azonban kinő az érzelem talajából, megerősödik, megizmosodik, mert az értelem napja süt reá. Az értelem munkája : a gondolkodás és ennek eredménye: az ismeret teszi szilárddá Istenbe vetett hitünket. A mint a gyermek növekedve nem éri be többé azzal, hogy szülőihez ragaszkodik, vonzódik, azokat szereti, hanem azok származása felől tudakozódik, azok kívánságát, akaratát is igyekszik megismerni: épúgy mi, Istennek gyermekei, meg akarjuk tudni, hogy ki ő, mi ő, mit cselekszik és mit kíván mi tőlünk. És ennyiben a mi vallásunk ismeretté, az értelem dolgává lesz.
