Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
7 További fejlődésében az akarat dolgává: cselekedetté növekszik a vallás. A fa, miután gyökeret vert, törzset és ágakat növelt, virágzik is és gyümölcsöt is terem. A vallás gyümölcsei a valláserkölcsi cselekedetek, melyek lehetnek isteni-tiszteleti cselekvé- nyek vagy általában az istenfélő, erkölcsös élet tettei. A mint a gyermek szülői iránt érzett háláját, szeretetét azzal mutatja meg, hogy szavokat megfogadja, nekik engedelmeskedik, akkép mennyei Atyánk iránti szeretetünket is azáltal kell kimutatnunk, hogy az ő parancsolatait teljesítjük. «Ez pedig az isteni szeretet, hogy az ő parancsolatait megtartsuk és az ő parancsolatai nem nehezek». Nem nehezek azoknak, a kik Istent szeretik. «Szeretnünk kell őt, mert ő először szeretett minket.» A vallásos ember felkeresi Isten házát és ott a hívek seregében hálát ad neki jóságáért s az ő hitét a templomon kívül is megmutatja az ő cselekedeteivel. Krisztus a hegyi beszédben a vallásos ember ismertető jeléül, annak tetteit nevezi meg: «Az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket, vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem: a rothadt fa pedig hitvány gyümölcsöket terem. Nem teremhet a jó fa hitvány gyümölcsöket, sem a rothadt fa jó gyümölcsöket nem teremhet. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöket, kivágatik és tűzre vettetik. Azért gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem mindenki, a ki mondja nekem: Uram, uram, megyen be a mennyek országába, hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát». A vallás lényegének és alapjának vizsgálatából a vallástanítás feladatának meghatározására nézve arra az eredményre jutunk, hogy a vallásoktatásnak nem szabad kizárólag egyik vagy másik lelki tehetséget tartani szem előtt. Nem szabad névszerint — a mely hibába a legkönnyebben eshetik — csak az értelmet művelnie, hanem ha sikert akar elérni, akkor a tanítvány egész lelki világát, mindhárom szellemi tehetségét figyelembe kell vennie és azokat egyaránt képeznie. Ez a vallásoktatás felel meg a vallás lényegéről és lelki alapjáról alkotott felfogásnak. A ki vallásos embert akar nevelni, annak akkép kell kiművelni a lélek tehetségeit, hogy azok mindegyikét az Istennel való összeköttetés tudata, az Istentudat hassa át. Csak a ki Istenben él, annak van hite, csak az nyer erős bizonyosságot, benső meggyő-
