Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
5 tehetségben: az értelemben van. Kant az ő erkölcstanát a lelkiismeretre alapítja és Isten, halhatatlanság, igazságosság szerinte a lelkiismeret követelményei. A kategorikus imperativus: a feltétlen parancsolat, azt mondja : Tenned kell! Tehát a tett rugójára: az akaró tehetségre helyezi Kant a fősulyt az ő valláselméletében. Vannak vallási irányok — s közülök egyik-másik bizonyos korban uralkodott is a vallásos életben, — melyek e három tehetség közül az egyiket, mint a vallás alapját, kiemelik és a másik kettőt kevés figyelemre méltatják. A misticismus megmarad az érzelem homályos, titokszerű világában. A rationalismus a vallást az értelemre alapította, s a mit az értelem bebizonyítható- nak fogadott el, csak azt ismerte el vallási igazságnak. A pietis- mus főkép a kegyes cselekedeteket kívánta követőitől. De mivel nem fordított elég gondot arra, hogy a vallásos cselekedetek vallásos érzületből fakadjanak, később ama ferde irányt vette, melyben a pietista elnevezés épen nem jelentett dicséretet. A moralismus szintén az erkölcsös cselekedetekben, tehát az akaratnak törvényszerű elhatározásaiban látja az igaz vallásosságot. Mind e vallási irányok egyoldalúak, csak az egyik vagy másik lelki tehetséget emelik ki s tekintik a vallás otthonául. Ép azért e nézetek ma már elvesztették uralkodó hatalmukat, helyet adtak tisztább, helyesebb felfogásnak, mely a vallás lelki alapjának meghatározásánál az ember egész lelki életét veszi tekintetbe. A vallás Istenben való élet, életközösség Istennel, tehát nem szorítkozhatik egyik vagy másik szellemi képességre, hanem át kell hatnia az ember egész lelki világát. Ha csak érzelem, volna a vallás, akkor vallási ismeretek hiányában, a maga titokszerűségében, lelki setétségtől körülvéve, igen könnyen babonává fajulhatna el. A tanulatlan népnél a vallást gyakran babonával keveredettnek látjuk. A nőknek sokkal nagyobb hajlandósága van a babonára, mint a férfiaknak. Elismert tény, hogy minél műveltebb valaki, annál tisztább felfogást szerezhet Istenről, világról, annál kevésbbé lehet a babona rabja. Ha a vallás tisztán csak ismeretből állana, akkor nem értenénk meg, hogy miért jött az üdvösség Zsidóországból és nem a tudós görögöktől; miért lett nagyobb Luther, mint kora legnagyobb tudósa: Erasmus. Ha a vallás csak az értelem dolga
