Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1896
4 latot. Az ember és Isten közt hasonló az összeköttetés, mint a minő van a szem és a nap között. Az ember szemmel születik a világra és így képessége van a látásra; de hiába volna szeme, ha a nap meg nem jelenne az égen. Nap nélkül az ember nem láthatna, setétségben szemének semmi hasznát sem vehetné. Viszont hiába volna a nap, ha az embernek látószerve: szeme nem volna. A nap legnagyobb fénye mellett is setétségben élne szem nélkül az ember. Szem és nap tehát egymásra vannak utalva, egymást feltételezik: mindkettő közös művekép jöhet csak létre a látás. Ekkép léphet egymással közösségbe a véges ember és a végetlen Isten. Az ember vonzódik Istenhez, Isten viszont vonzódik az emberhez, megismerteti magát vele: és e kettőnek közössége, egymással való összeköttetése a vallás. Vallása tehát annak az embernek van, a ki tudatával bir, hogy ő Isten által és Istenben él, s hogy minden tette, szava, életének minden esete, jó s bal szerencséje Istentől függ, Istentől ered. A vallás lényegének vizsgálatában megismertük, hogy a vallás életközösség Isten és ember között. A vallástanítás feladatának megismerése végett még azt is tudnunk kell, hogy hol van a vallás otthona a lelki életben, más szóval meg kell ismernünk a vallás lélektani alapját. A lelki életnek három főalakja, vagy a mint rendesen mondjuk : három főtehetsége van: az érzelem, értelem és az akarat. E lelki képességeket azonban nem szabad úgy tekintenünk, mintha azoknak három külön lélek szolgálna alapul, vagy mintha ezek ugyanazon egy léleknek egymástól elszigetelten elkülöníthető erői volnának. Ugyanazon léleknek egymást kölcsönösen átható tehetségei ezek, de a melyek a lelki életet más meg más oldalról mutatják fel. E három képességgel szemben fölmerül a kérdés, hogy a vallás melyiknek körébe tartozik, melyik tehetségnek a dolga: az érzelemé-e, értelemé-e vagy az akaraté-e ? Csak miután e kérdésre megfeleltünk, adhatunk feleletet arra a másik kérdésre, hogy mi a vallástanítás feladata ? A különböző tudósok: bölcselők és valláselmélettel foglalkozók, a vallás otthonát a lélek más meg más tehetségében keresték és vélték megtalálni. Schleiermacher azt állította, hogy a vallás az érzelem dolga. Hegel szerint a vallás helye az ismerő
