Evangélikus gimnázium, Budapest, 1892
11 mérhetetlen ür tátong eltűnő egyéniségünk s a természet ezen óriási alkotásai között. Sokkal bensőbb érzés fűz minket Hunfalvy Pálhoz; mély kutatásai között is mindig gondolt ama gyengéd lényekre, melyek nem az ismeretnek mélyen rejtő gyökereivel, hanem csak az érett gyümölcscsel táplálkoznak s a kitüntetések magaslatáról mindig leszállt szerény iskolai körünkbe s jól érezte magát benne. Ezen mi rólunk való gondoskodása a hála és szeretet érzelmeit kelti szivünkben s ezek melege szorosabban fűz hozzá bennünket. Hunfalvy Pált egyházközségünk bizalma már 1853-ban választotta iskolai első felügyelőjévé. Az ő felügyelősége alatt választatott el 1856-ban a gymnasium az elemi iskoláktól véglegesen; fáradhatatlan keze 1861-ben az V-dik, 1864-ben a VI. gymn. osztályt tette hozzá s az ő gondozása alatt nyerte az üj iskola megfelelő új szervezetét. S buzgalma itt sem állapodott meg; áthatva azon meggyőződéstől, hogy a protestantismust az értelem felvilágosodottsága. tartja fenn s hogy e felvilágosodottság terjesztői, az értelmiség képzői a középiskolák, már 1871-ben a VH-dik, 1872-ben a VIII. osztályt tudta létesíteni, lelkes férfiak buzgó támogatásával, kik ez intézkedés jelentőségét egyházunkra nézve megértve, anyagi áldozatoktól nem riadtak viszsza, hogy az eszmének élő alakot adjanak. S a mikor az ezzel elvállalt terhek súlya az egyházra nehezedett, ismét ő volt az, ki az 1860-ban tett 300 frtnyi alapítványát 2000 írtra kiegészítette s fényes példájával hitet, soha nem csüggedő bizalmával bátorságot tudott önteni a bátortalanokba is. S midőn 1883-ban 30 évi működés után felügyelői állásáról leköszönt, a gymnasium, melyet egészen szervezetlen állapotban vett volt át, teljes 8 osztályú főgymnáziumúl állott előtte s míg a csonka intézetet alig 200 tanuló látogatta, 1882-ben a teljes főgymn.-ban 493 tanuló nyert kiképeztetést. Tizenhárom rendes tanár terjeszti a tudományok világosságát nemcsak az egyház körében, hanem messze túl a felekezet határain is s a hálás kegyelet, mely lelkűkben most is él azon férfiú iránt, kinek nyílt szeme épen őket választotta ki nagyrészt arra, hogy eszméjének megvalósítói legyenek a tan ügy terén, életében is kapcsolta hozzá s a síron túl is kiséri egyházunk ezen nagyeszű, előretekintő, lelkes vezérférfiát, tanári testületünk egyik legnagyobb jóakaróját és leghívebb barátját. Neked pedig, kedves tanuló ifjúság, soha és sehol sem volt jobban szerető barátod, mint Hunfalvy Pál volt. Világra szóló munkái között mindig talált időt, hogy a tanulókkal közvetlenül
