Evangélikus gimnázium, Budapest, 1892
12 érintkezzék: évenként többször is meglátogatta iskolánkat s személyesen szerzett tudomást a tanítás módjáról, menetéről s a tanulók haladásáról. Oda állott a padok közé az általa annyira szeretett ifjakhoz, kikérdezte s fürkészte tanultságuk fokát, —javítva a hibás feleleteket, bátorítva a gyengéket, dicsérettel buzdítva az erősöket ; — soha sem mutatva a hivatalos személy fürkésző és ellenőrző ridegségét, hanem az emberszerető nagy tudós nyájasságát, mely- lyel tanárt és tanulót egyaránt magához kötött. S inkább elnézte az ifjúi könnyelműségből eredő hibákat s visszatartott a törvény szigorú alkalmazásától, nehogy a mindent javító szeretet szelleme az intézettől, mint egykor Astraea istennő a földtől, megváljék. Ez volt nekünk Hunfalvy Pál s ebből Ítélhető meg vesztességünk, mely visszavonulásával ért. Hanem az ő szelleme tovább is el ezen intézetben. Hazánk és egyházunk iránti hűség, lankadatlan szorgalom és soha nem szűnő munkásság, a humanismus igazságaihoz való ragaszkodás, élénk kötelességérzet s azon meggyőződés, hogy az ember szabad s a nevelés a szabadság használatára szoktatja, — ezen elvek, melyeket Hunfalvy életéből kidomborodni látunk, élnek most is s lengik át éltető meleggel ezen intézet összes tagjait. S így maradjon ez mindenkor! Hadd éljen az igaznak neve műveiben és utódai szívében! Te pedig, kedves tanuló ifjúság, kit már természete is lelkesedésre ragad minden jóért, szépért és igazért, meríts lelkesedést és bizalmat az eszmék diadalában Hunfalvy Pál lelkesedéséből. S valamint Rómában a kezdődő év elején a polgárok Yesta templomaiból vitték haza a szűz tüzet, hogy szent lángja a család oltárán folyton lobogjon szeplőtelenül: úgy vigyétek ti is magatokkal Hunfalvy Pál szellemének lelkesítő szikráit s szívetek oltárán éleszszétek szent lánggá, mely melegével és áldozatkészségével hazánk és egyházunk javát és nagyságát biztosítsa és növelje, így lesz a nagy ember szelleme áldásossá halála után is, eszméinek követése s megvalósítása pedig a legszebb hálaáldozattá, melyet áldott emlékének hozhatunk.
