Evangélikus gimnázium, Budapest, 1892

7

megdöbbentő hatással volt. «Tovább egy hétnél», úgy beszéli szelíd humorával ő maga, «bámulva néztem a futkározó fiúkat, hogy el nem tévednek a roppant városban, de én magam nem távoztam a háztól. Szerencsémre volt társam, kivel isko- lába jártam az úgynevezett Szücs-kapun keresztül, melyhez hasonlónak csak a jeruzsálemi kaput képzelhettem». De e naiv megdöbbenés, mely inkább óvatos, mint félénk természetének bizonysága, nem tartott sokáig. Visszavonultan élt ugyan s többnyire otthon töltötte még szünnapjait is; de már akkor e csendes visszavonultság nem volt magány, mert vigasztalóul és buzditóul a múzsák vonultak be szobácskájába, s e jó társaságban hogyan érezhette volna magát elhagyatottnak ?

Ezen csendes foglalkozásában, melylyel bő nyelvismeretet és később feldolgozandó gazdag tudományos anyagot gyűjtött, forduló pontot képez az 1827-diki év, melyben Miskolczra ment át, hogy magának a magyar nyelvet elsajátítsa; mert ennek megtanulására akkor tájban az egész Szepességen alkalom nem nyílt. Mikor két év leteltével Kézsmárkra visszatért, hogy a philologiában s történelemben magát tovább képezze, akkor felébredt benne is azon tudat, melyhez a szepességi németek évszázadok viharos küzdelmei között híven ragaszkodtak, hogy ő bár németajkú szüléktől származott, mégis a magyar nemzethez tartozik. «Elővettük», úgymond, «Széchenyi Hitelét, elő Berzsenyit, Kisfaludyt, Kölcseyt s mintha fiúi fogadtattunk volna, buzgóság gerjede bennünk a magyar művelődésért».

S e buzgóság, mely inségteljes kézsmárki éveiben gerjedt fel benne, új tápot nyert, mikor báró Podmaniczky Károly úri családjához mint fiainak nevelője került s kedvezőbb anyagi körülmények között az önképzés számára több ideje és eszköze kínálkozott. Minél jobban tágult látköre, minél mélyebbre hatolt a classikusok müveinek szellemébe s a modern nyugati tudomány hatalmas áradatába, annál élénkebben érezte saját tudományos elmaradottságunkat, de annál jobban szerette s annál inkább ragaszkodott is a magyar nemzethez s annál eltökéltebb szándékává lön, hogy ez elmaradottság megszüntetésén ő is erejéhez képest fog dolgozni.

Ezen szándék vezette az «Athenasum» czímű folyóirat szerkesztőihez, ez sugallta neki mély felfogásról és egyenes, őszinte komoly gondolkozásról tanúskodó czikkeit. Irodalmi tevékenysége csakhamar tiszteltté tette nevét a hazában s 1841-ben a m. tud. aka-