Evangélikus gimnázium, Budapest, 1892
8 démia, Bajza ajánlatára, levelező tagjául választotta, a hol székét «Thukydides jellemzése» czímű dolgozatával még ugyanazon évben elfoglalta. 1842-ben a kézsmárki lyceum a jogtudományi tanszékkel kínálta meg egykori jeles növendékét s Hunfalvy Pál, e meghívást elfogadva, önálló biztos állást s új munkamezőt nyert eszméi s törekvései számára. II. Hunfalvy Pál csak rövid néhány évet töltött a tanári pályán; de ez idő elég volt arra, hogy «tanítványaitól általánosan szeretett professorrá» legyen, a mint Petőfi mondotta, ki 1845-ben Kézsmár- kon meglátogatta. Az 1848-ki mozgalmas idők öt is kiragadták a tanári foglalkozás nyugodt egyformaságából, a mennyiben a szepes- szombati választó kerület a julius 5-kén megnyílt pesti országgyűlésre őt választotta képviselőjéül. Mint ilyen a nemzeti kormány pártjához csatlakozott, mert az önálló, modern Magyarországot más utón, mint felelős nemzeti kormány alatt megvalósíthatónak nem képzelhette. Mikor az országgyűlés Debreczenbe tette át székhelyét, ott volt ö is, mint a képviselőház egyik jegyzője; s habár az április 14-ki eseményeket nem helyeselte, mert Kossuth politikájában hazánkra veszélyt látott, mégis együtt ment a menekülő képviselőházzal Szegedre, tanúja volt Aradon az ügy elveszésének s mikor mindent veszve látott, Békés-Csabára húzódott viszsza, várva a dolgok további fejlődését. Az absolut kormány nem üldözte; hanem zaklatott lelke megnyugodni nem tudott. Előtte állott a dicső múlt, mely annyi erényt és hősiességet tudott felmutatni; a szomorú jelen, mely a magyar nemzet pusztulása s a magyar alkotmány romjai felett terjeszkedett ijesztő setótségével; — s törhetetlen bizalma és reménye módot talált, melyen a komor jelenből kivergődni s a dicső múlt örök vívmányait megőrizni lehessen. 1850-ben Szt. István napján az «Új magyar múzeumban» szólalt fel bátran és érett megfontolással. «Igaz aranybulla. Intő és buzdító szózat» — volt azon czikknek czíme, melyben a nemzet jövőjét biztosító munkára, a csiiggedés legyőzésére s új alkotásokra hívja fel honfitársait. «Hogy be ne találjon teljesedni az ellenek kárörülő s halált jelentő hirdetése», úgymond, «arra egyedül az használ, a mi a halált meggyőzi: használ az élet, ha mindazon tevékenységgel hat, melyet az egészség
