Evangélikus gimnázium, Budapest, 1892
4 szeretetteljes gondozása alatt díszes főgymnasiummá fejlődött, a melynek áldásában már eddig is nem egy ifjú nemzedék részesült és mely, bízunk az Isteni gondviselésben, a messze jövőben is híven meg fog felelni a szülők megelégedésére, egyházunk örömére nemes, áldásos hivatásának. Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Megdicsőült halottunk sok jótéteményben részesített minket. De a legnagyobb, a mindent befogadó, e gymnasiumnak megalapítása, igaz protestáns szellemben való fejlesztése volt. Ez érdemét örökíti meg ez emléktábla, a melyről immáron leveszem a leplet; hadd fogadjuk és véssük sziveinkbe az igéket, melyeket hirdet, melyeket örökli/' hirdessen : Hálás kegyelet jeléül Dr. Hunfalvi/ Pál emlékének. Ezen tanintézetnek ő volt negyedszázadon túl felügyelője, ö szervezte újra s lankadatlan buzgósága fejlesztette főgymnasiummá. Lelkesedése lebegjen előttünk példány képül, s a felvilágosodott humanismus, melynek apostola volt., lengje át mindenkor ez intézet csarnokait. MDCCCXCn. Adja a Mindenható, hogy a mi érzést ez ércztáblába véstünk, örökké éljen és viruljon egyházgyülekezetünk szivében. A megdicsőült értünk élt és fáradott, legyünk érte hálásak. Soha el nem lankadó buzgólkodással emelte és fenntartotta intézetünket, kövessük példáját. A magyar protestantismus háromszáz éves történetének büszkeségét iskolái képezték, melyeket súlyos áldozatok árán tartott fenn, de melyek dúsan megháláltak a reájok fordított áldozatokat, mert egyházunk fennállásának megdönthetetlen támaszai voltak. Ma is igaz a nagy reformátor, Luther Márton mondása: «Gott erhalt die Kirche durch Schulen, Schulen erhalten die Kirche.» Ne lankadjon el soha erőnk e főiskolánk szeretetében és az iránta való kötelességeink teljesítésében ! Ez lesz a méltó, az igazi hála, mit a nagy Jóltevőnknek adhatunk.
