Evangélikus gimnázium, Budapest, 1890
8 gyermekre nézve veszedelmes lehet; a tanító mindent belefektethet abba az egy könyvbe, de a tanuló nem képes benne mind azt megtalálni. Inkább helyén lehet ez eljárás felnőtteknél, a kik inkább képesek az elszórt nyelvbeli momentumokat kiemelni és csoportosítani, a kik inkább tudják a formát és tartalmat külön tartani. Az olvasmányokból kiinduló eme túlnyomólag analytikus módszernek a synthetikus eljárás felett az a főelőnye,1 hogy a tanító itt valóban taníthat (s tanítania kell is), nem tálal egyszerűen pen- sumokat a gyermek elé megtanulás végett. A tanulók továbbá nem grammatikai abstractiókat és izolált szavakat tanulnak be, hanem olvasottat, valóságos nyelvet tanulnak könyvnélkül s evvel beszédbeli ügyességük is fejlődik. Végül elmélkedésük az olvasmányból, tehát szemléletből, nem pedig, mint a grammatikusoké, abstrac- tiókból indulhat ki. Ezekkel szemben állanak a módszer gyönge oldalai. Követői az első olvasmányul szolgáló irodalmi műben mindjárt complikált szövedéket adnak, melyből csak keveset magyarázhatnak meg, soknak homályban kell maradnia. Analysisük, úgymond Mager, nem egyéb kuszáit, rendetlen grammatikánál. Könyvnélkül-tanulásuk sem az igazi; nagyrészt mechanikus módon történik, ekkor pedig már nem nagy a különbség a között, vájjon a tanuló nemi szabályok alakjában tanulja-e az össze nem függő szavak sorait vagy pedig csak félig megértett idegen nyelvű mondatokat tanul be. Igazi grammatikai belátás e módszer mellett teljességgel el nem érhető. A szókincs elsajátítása is bajjal jár; a tanuló gyakran előbb ismerkedik meg olvasmányában az összetett szóval mint az illető primitivumokkal, vagy pedig képes használatban fordulnak elő oly szók, melyeknek nem látta még eredetibb jelentését. Hamilton ez utóbbi bajon úgy akart segíteni, hogy egészen szószerint fordított (maintenant pl.nem «most»,hanem «kéztartva»); világos, hogy ez a látszólagos nyelvbeli hűség valósággal épen nem az. Az analytikus methodus további fejlődésében mindinkább szem elől tévesztette az analytikai elvet. Tafel saját szavai szerint összeolvasztotta a Hamilton- és Jacotot-féle methodusokat,2 ő azonban engedményeket tett az akkor dívó Becker-féle grammatikai iránynak is. A későbbiek lehetőleg «természetes módon» akarták azide1 b- erről bővebben Mager, Die genetische Methode 85. s k. 1. 3 Tafel, Dr. Leonh., Die analytische Sprachlehrmethode 1845. 9. 1.
