Evangélikus gimnázium, Budapest, 1890
9 gen nyelveket tanítani, minden rendet és rendszerességet mellőzve, a tervszerűtlen, praktikus módot törekedtek megközelíteni. Ez irány képviselőiként leginkább Ahn és Ollendorf ismeretesek. Idegen szavakat és alakokat adnak a kezdő tanulónak, nem valami didaktikai törvény vagy grammatikai rendszer szerint, hanem olyanokat és annyit, a mikből egy pár mondatot lehet alkotni. E szavakat könyvnélkül tanulja a tanuló és segítségükkel anyanyelvi mondatokat fordít az idegen nyelvre. így idővel bizonyos szókincsre és gyakorlatra tesz szert, de a tanult anyagot ■—- szempontok híjában — nem tudja áttekinteni, ismereteinek terjedelme nem válik előtte tudatossá (legfeljebb a leczkék és lapok száma szerint) és egyáltálában nem nyer belátást az idegen nyelv szerkezetébe; a maga gondolatait ezen methodus szerint is csak nagyon későn bírja kifejezni. E hiányokon segíteni törekedett Plcetz a maga nagyon elterjedt (franczia) nyelvtanaiben, ő gondot fordít a grammatikai ismeret rendszerezésére is és az egyes mondatokat korán felváltja összefüggő olvasmánynyal. Nyelvkönyvei újabb kiadásaiban mindinkább eleget iparkodik tenni a később vázolandó reform- mozgalom kívánalmainak. A túlnyomólag analytikai módszer hívei közé kell sorolnunk Fricke Frigyes Vilmost is,* bár ő maga erősen hangsúlyozza teljes önállóságát és methodusának eredetiségét. E methodust, a melynek minálunk is vannak hívei, sőt a melyet a polgári leányiskolák tanterve hivatalosan ajánl (6. 1.), Fricke közvetlen, direkt módszernek nevezi az indirekt módszerekkel szemben, a mely elnevezés alá az analytikus és synthetikus methodusokat foglalja. 0 ez indirekt módszerek főhibáját abban találja, hogy csak (?) a fordítást alkalmazták a tanítás eszközéül, azaz hogy nem közvetlenül a fogalomhoz, hanem az anyanyelvi szóhoz keresték a megfelelő idegen nyelvi szót, és viszont, az idegen szóhoz nem a fogalmat, hanem az anyanyelvi kifejezést; ily módon, úgymond, kerülő utat tesznek a fogalmak felvételében és közlésében. Ennek az a következménye, hogy e processus mind újra ismétlődik az idegen nyelv megértésénél is, az anyanyelvi kifejezés mindig a közvetítő s így mind a megértés, mind a beszélés fáradságos és akadozó. Fricke tehát az anyanyelvnek közvetlen úton való tanításának vagy akár a bonne-ok nyelvta* Fricke, Friedr. Willi,, Erziehungs- u. Unterrichtslehre, 1882.414—464. 1. (Fremde Sprachen.)
