Evangélikus gimnázium, Budapest, 1890
utasítások arra, mikép kell anyanyelvi szöveget az idegen nyelvre fordítani. A nyelvi tényeket e grammatikák kirántják az eleven összefüggésből, a tanuló a flexió formáit mondatbeli functiójuktól elszakítva kapja; részeket kap, a melyek csak az egészben bírnak élettel és jelentőséggel. Hisz minden szóalak valójában eredmény már, syntaktikai tények eredménye, ezt pedig az okok ismerete nélkül nem lehet kellőkép megérteni. Az ily tanítást sokszor hasonlították oly mesterember eljárásához, a ki tanítványának megmutatja a már széjjelszedett mű részeit, de, összefüggésükből kiszakítva őket, nem mondhatja meg valódi feladatukat s az egészben való szereplésüket. A grammatikai synthesisek valóban mintha az égből pottyannának le (Mager id. h. 47. 1.); az egész eljárás a kész formáknak és szabályoknak egyszerű átszolgáltatásában áll; formális képzésről voltakóp szó sem lehet, mert a puszta szájbaadásnak még sohasem volt képző hatása. Ép ellenkezőleg, a készen kapott szabályok könyvnélkül tanulása mellett a tanuló nem is igen gondolkozik s így ez eljárás a gondolkodásbeli lustaságot mozdítja elő. A grammatikus irány hívei, belátva a synthesis ily túltengésé- nek káros hatását, maguk is próbáltak segíteni a bajon olyformán, hogy a grammatika minden fejezetéhez fordításgyakorlatokat csatolnak, a melyeknek mondataiban a szabályok alkalmazását látja a tanuló, másik részében neki magának kell őket alkalmaznia. Némelyek azonkívül a syntaxis és alaktan bizonyos összekapcsolását kísérlik meg, úgy hogy minden beszédrésznél mondattani használatáról is megadják a legszíikségesebh tudnivalókat. Ez eljárás, melyet Meidinger franczia grammatikájára (1. kiad. 1783) szokás visszavezetni s a melyet azóta a latin (és görög) nyelvtanok majdnem kivétel nélkül követnek, kétségkívül bizonyos könnyebbséggel jár a tanulóra nézve s ennyiben dicséretet érdemel, de az időelőtti synthesis hibáját (mert kezdőre nézve a synthesisnek időelőtti volta a főhiba, későbbi fokon inkább megengedhető ez eljárás) még sem lehet teljesen jóvá tenni az által, hogy utólag adjuk az analysist; a kettőnek összefüzése szükségkép erőszakos és tökéletlen lesz. Az ösz- szefüggő olvasmánynak, ha későbbi fokon fellép, e methodusnál rendesen az a szerepe, hogy a grammatikai szabályoknak mintegy példatáráid szolgál, mintha csak arra való lenne, hogy mindvégig constatáljuk benne a tanult szabályok helyességét; az irodalmi mű tartalma rendesen mellékes dolog. Igaz, hogy a tanuló végre a tanításnak ebbe a constructiv mód
