Evangélikus gimnázium, Budapest, 1890
10 nításának módját akarja az iskolai idegen nyelvi tanításra alkalmazni, iskolaszerűvé, methodikussá akarja azt tenni úgy, hogy figyelemmel van az általános didaktikai törvényekre is. A grammatikai fogalmakat a gyermeknek már az idegen nyelvi tanítást megelőzőleg kell megtanulnia anyanyelve alapján. Erre megkezdődhetik az idegen nyelv tanítása. A kezdő fokon (Unterstufe) a gyermek nem kap könyvet a kezébe, csak a szemléleti oktatásra szolgáló tárgyakat és képeket. A tanító rámutat ez egyes tárgyakra s megmondja idegen nevüket; a gyermekek egyenként vagy csoportoson ismétlik e neveket; az anyanyelvi lefordításra egyáltalán nincsen szükség. E szavak segítségével lassanként mondatok képeztetnek, ezek majd apró leírásokká, elbeszélésekké bővülnek. Idővel összeállítják a példákból a declinatiót és conjugatiót. Ily módon az első év végéig egy pár ezer szóalakot és szókapcsolatot tanultak minden könyv- nélkültanulás, házi dolgozat stb. nélkül, még pedig egyszersmind helyes kiejtéssel, mivel a szókat csak hallották, de nem látták egyúttal írásbeli alakjukban, a mely zavarólag hathat a kiejtésre. A második évben segítségül vétetik már az idegen nyelvű könyv is; az olvasmány csakis az idegen nyelven magyarázandó s azután könyvnélkül tanulandó. A következő években mindinkább bővül a szemlélet. A beszélgetésnek mind nagyobb szerep jut, e tekintetben alapul szolgálhat a tankönyv is, melynek kérdéseire feleletek adandók. A középfokon (Mittelstufe), a tanítás negyedik évétől kezdve, a szemlélet mindinkább háttérbe szorul, az emlékezet gyakorlása, az olvasmány és a grammatika előtérbe lép. A felső fokon (Oberstufe), a nyelvtanítás hatodik évében, már egészen elmarad az érzéki szemlélet. Ez átgodolt, mindvégig tervszerű eljárásnak kétségkívül sok jó oldala van, sok olyan, a mit más alapból kiinduló módszer is haszonnal alkalmazhat, pl. a grammatika inductiv tanítása, az olvasmánynak lehetőleg az idegen nyelven való megbeszélése stb. Azonban Fricke módszerének épen punctum saliens-e, az idegen nyelvi kifejezéseknek az anyanyelv mellőzésével egyenesen a fogalomhoz való kapcsolása, úgy hiszem, részben nem is lehetséges, részben — káros hatásánál fogva — nem is kívánatos. Fogalmaink ugyanis annyira összenőttek az anyanyelvi kifejezéssel, nagyrészük épen eme kifejezésen képződött, hogy emez első nevük teljes háttérbe szorítása, az anyanyelv átugrása merő lehetetlenség. A gyermeknek nincsen fogalma név nélkül s ha látszólag sikerül is az
