Evangélikus gimnázium, Budapest, 1886
8 különben az inductio becse kétessé válik, a mi azt okozta, hogy sokan Aristoteles nézetéhez tértek vissza és szigorú bebizonyitási képességet csak olyan teljes inductiónak tulajdonítnak, melyet Bacon így jellemzett: «Inductio per enumerationem simplicem, ubi non reperitur instantia contradictoria». Ez abban áll, hogy minden oly ítéletet átalános igazságnak tekintünk, mely igaz minden felöle ismert esetben, de ez igazságnak érvényességi köre csak a tapasztalt eseteket öleli föl. Az inductiv módszer a tények sokféle magyarázatát korlátozni törekszik, ennek megtörténte után az egyik magyarázatot hypothetice érvényesnek tekinti s a belőle folyó következmények helyességét a tapasztalt eseteken kipróbálja. így különféle hypothesiseket vehet az ember vizsgálat alá s annál állapodik meg, mely a tényekkel leginkább vagy teljesen megegyezik. (YI.) Az analysisben két faja van az inductiónak, ezeket akarjuk közelebbről megismertetni. Az egyik a hiányos inductio. Ez a kutatás egy módszere és abban áll, hogy több külön esetből levont egyformaságot az e nemű esetekre vonatkozó törvénynek tekintjük. Mint heuristikus eszköz hasznos szolgálatokat tehet és tett is ez eljárás; sokszor azonban bizonyításra használták fel még oly szellemek is. mint Euler ; pedig ezt tenni elliamarkodás nélkül csak akkor lehet, ha a hiányos inductio kiegészítést kap, miáltal az inductio másik faja, az u. n. teljes inductio származik. Az inductio kiegészítésének gondolata Bernoulli Jakabtól1 ered, ő adta első példáját az n-ről (n + l)-re való következtetésnek. Wundt a mennyiségtani inductiót «exact analogia szerinti deduct w»-nuk mondja, melynek a mennyiségtani rendszerben deduc- tiv befejezéssel átalános érvényt szokás biztosítani. 0 az aritbmeti- kus inductio föltétien átalánosításának alapját a számtörvények maradandó egyöntetűségében látja s ez alapon ügy látszik, mintha szükségtelennek tartaná a hiányos inductiónak teljessé tételét. A specialis esetben bizonyos alakban jelentkező egyöntetűség azonban nem mindig olyan, hogy ezt észrevenni lehessen és sokszor olyan, hogy tévesen is lehet fölfogni, mint ezt a következőkben látni fogjuk, s így egy tétel bár a szám törvények maradandóságá- nak egyöntetűségén alapuljon is, a bizonyítás kezdetleges phasisá- ban mindaddig csak hypothesis marad míg belőle vont következte1 Acta Erűd. 1676 p. 360. Opp. T. I. nr. í24. Ars conjectandi p. 93.
