Evangélikus gimnázium, Budapest, 1886
7 inductio, hol érvényesül az az analysisben és mik az inducalt tétel igazságának criteriumai. (V.) Aristoteles inductio alatt az egyesről az általánosra való következtetést érti. Az inductio nála sj^eciális szabályoknak egy átalános kifejezésbe való foglalása. Ily értelemben azonban az inductio legfölebb adott tételek rendezésére alkalmas, de nem kutatási módszer, pedig ez az inductio tulajdonképpeni feladata. Baco-t (Novum organon lib. I.) az a gondolat vezette, hogy minden megismerés egyes tapasztalásokra alapított. 0 Aristoteles álláspontját elhagyta és az inductiót kutatási módszerré tette, de tévedésbe esett, midőn azt állította, hogy módszerénél a syllogismus nem nyer alkalmazást. 0 ugyanis oda utasít, hogy az inductiv módszert alkalmazandók a positiv esetek (instantias) táblájára mindazon eseteket föl kell jegyezni, melyekben egy vizsgálatnak alávetett tüneményt észrevelietni. Ezenkívül még a negativ esetek táblája szükséges, erre az előbbiekkel rokon esetek följegyeztetnek, melyekben a vizsgálatnak alávetett tünemény nem fordul elő. Itt azonban már összehasonlításból folyó következtetésekre szorulunk. — Az inductio azonban ezzel nem ér véget, sőt itt áll elé éppen a feladat, hogy meghatároztassék azon átalános föltét vagy fogalom, mely a megegyező esetekhez tartozik, a meg nem egyezőknél pedig hiányzik. E czélból egy harmadik táblát ajánl Baco, melyben a vizsgált tünemény fokozatos változása quantitative van feltüntetve. — A vizsgálatot befejezi a lényegtelen különbségek kiküszöbölése. Baco e módszerének főhibája a terjengősség, mely ily mértékben a tudományos inductiónál soha sem fordul elő. Baconál Aristoteles azon nézete, hogy csak a teljes inductionak van tudományos becse, még föltünőbbé lesz, mert ő elveti átalános előföltételeknek létezését, mely az elősorolandó esetek számát korlátozná, az inductio tehát képtelennek tartatik a tapasztalati esetek kimerítésére. Az újabb logika azóta az inductio fogalmát megváltoztatta. Mill tisztán kimondja: az inductio egyesről egyesre való következtetés oly értelemben, hogy a mi egyes esetekben igaznak bizonyult, annak minden ugyanazon körülmények közt beálló esetben is igaznak kell lennie (okság princípiuma). Minden ily forma-következtetésnél az a főtétel, hogy a természet folyása egyenletes vagyis hasonló előzmények, hasonló következményeket szülnek. Ily értelemben azonban maga az inductio szintén syllogismus, csakhogy az okság 'princípiumát kell aprioristikus igazságnak tekintenünk, mint ezt Kant tette,
