Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884
2 Felette szeretném, ha az olvasó mindjárt aczikk elején helyesen értené szándékomat. Nem azt tagadom, hogy a formai logikának vannak kétségbe vonhatlan alaptörvényei, melyekből részletesebb törvények leszármaztathatók. De kettőt tagadok: 1. azt, hogy ezen törvények mostani alakjukban kimerítenék a logikai viszonyokat és hogy mindazok érvényesek, miket a formai logika ilyenekül hirdet, és 2. azt, hogy ezen törvényeket a formai logika elvileg bírná levezetni avagy csak megindokolni is. Elismerve ennélfogva a formai logika sok tételeinek igazságát, tagadom, hogy jelenlegi rendszeres alakját továbbra is megtarthatná, mert azt a szellemi működés átalános törvényeivel igazolni, vagy csak megegyeztetni is, nem képes. 2. Ezen tényállást a logika történelme igazolja, mely, a hol benne haladás észlelhető, nem egyéb,, mint törekvés arra, hogy az aristotelesi fogalmazás új, megfelelőbb iogalmazással helyettesíttessék. E tényállást pedig mai nap az önálló gondolkodók szinte kivétel nélkül elismerik, hol nyíltan, a régi tanok bírálásával, hol hallgatag, új rendszeres alakok megalkotásával. Nem kell e célból másokat említenem, mint Kantot és Hegelt, két homlokegyenest ellenkező irány képviselőjét, kik közt állanak a német logikusok Herbarttól kezdve Schuppeig, mint Lotze, Trendeinburg, Überweg, Lange, Sigwart, Wundt, — elég ráutalnom a Kanti alapon megindult Hamiltonra, kinek nyomdokain haladtak de Morgan, Boole, Jevons, hozzá még talán J. Stuart Millre. Mind ezen férfiak új meg új, és (mondjuk meg egyenesen) folyton bonyodalmasabb és érthetetlenebb alakban adják elő ezen oly egyszerűnek látszó tant, a mi minden esetre gyanús, ha meggondoljuk, hogy simplex sigillum veri. Távol van tőlem, hogy e lelkes férfiak érdemeit a logika helyes fogalmazása körül kevésre becsülném; elismerem nyiltan azon tisztán tudományos indokú törekvést, melynek müveik keletkezésüket köszönik. Mind azon által, teljesen ismerve csekélységemet ezen nagy férfiakkal szemben, szerénytelenséget még sem követek el, állítván, hogy csekély nézetem szerint a logika hiányait nem azon pontból orvosolják, a melyből azok egyedül gyógyíthatók. Mert ezen törekvések mind azon egy alaphibában szenvednek, hogy a logika eddigi alapelvét vizsgádat nélkül elfogadják. Pedig a régi törzs más gyümölcsöt soha nem fog hozni; sokkal hatalmasabb ama régi alapelv, semhogy a részletekben eltérést engedne. Végzetes hatalmával menthetlenül magával sodor s a nemes szándék foltozássá kénytelen törpiilni. Legjobb esetben az elv ellen elkövetett mellékes vétségeket javítanak, a
