Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884
28 elméletileg ugyanis ezen functiók nem csak felfogó (perceptiv), hanem alkotó (constructiv) természettelis bírnak; ezek valamint a világ felfogását teszik lehetségessé, úgy magát a világképet is szerkesztik,, a mint azt «Az ember és világa» című művem bevezetésében kifejtettem. E functiók jelentésének fejtegetése adja a metaphysikát modern alakban; ezek összemüködésének átalános törvényei adják a logikát. Ezen összeműködés pedig a functiók természetétől függ & annyiban tartalmilag végérvényesen meg van indokolva; ezen összeműködés viszont létesíti a lelki képeket s annyiban visszafelé azokból analytikailag feltüntethetők ezen tényezők. A logika ez által ismeret- elméleti helyes alapra lesz fektetve egyrészt, független lesz a valóság beleszólásától másrészt, — s míg az inductiót az anyag felkutatására ügyesen felhasználja, indokolásában az ismereti functiók természetéből deductive alkotja meg hézag nélküli rendszerét. E functiók ugyanis a világkép megalkotásánál külömböző szerepet játszanak. Némelyek e képnek alapjait képezve minden részét átfogják, mások csak az alapkép kidomborítására szolgálnak s annyiban annak alapjához nem szükségesek. A kényszerűség és nélkülözhe- töség ennélfogva az alapkategória, mely ezen functiók közt külömb- séget képez; csak a ki ezen belátásra emelkedett, az látja logikailag indokolva az «egyetemes» és «részleges» jelzőit, a melyek a logikában voltaképen belylyel nem bírnak. Sba Hamilton tévedésül azt rója fel Kantnak, hogy logikájában a módosulat kategóriáját meghagyta s így metaphysikával vegyítette, — akkor mi épen ebben látjuk a helyes utat s csak azt sajnáljuk, hogy Kant tanában a modalitás egyenrangúnak van állítva a többi kategoria-csoporttal s nem nyerte meg azt a helyet, mely őt (metaphysika nélkül is) a logika tanaiban megilleti. 22. Hogy ezen alapon a logika részletes tanai miként rendezkednek, miképen nyernek harmonikus beosztást s végleges indokolást a mai nap oly szomorú itéletviszonyok és zárlatok, mennyivel magasabb értéket nyernek a rendszeres alakok (definitio, divisio, bizonyítás és módszer), azt e helyen még csak jelezni sincs elég terem. Minthogy azonban az új alapok basznavehetőségéről régen meggyőződtem s a rájok rakható épületet részleteiben is ismerem, legyen szabad egy kis összehasonlítást tennem a formai logikának eddigi s ezen új alakja között, hogy az utóbbinak előnyeit legalább fővonásokban feltüntessem. * 1. Legfőbb előnye ezen új logikai alaknak a rendszeressége. A régi
