Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884

formai logika tanai mindenütt hézagokat mutatnak, melyek onnan erednek, hogy a tartalomtól elvont formai viszonyokat akar össze- állítani. Epen azért a fogalomtan tételei csak egyoldalúlag jutnak érvényre az ítélet- és zárlattanban, t. i. mennyiségi oldalukról. Ellenben az új alak kezdettől végig összefüggő, hézag nélküli tanfejleményt képez, melynek legapróbb részletkéjében is érvényesülnek a fogalomtanban adott tételek.

2. Ezen tételeket a formai logika régibb alakjában helytelenül bizonyítja mennyiségi viszonyokból, a nélkül hogy abbeli jogát kimutatná, hogy a fogalmakat mennyiségeknek tekinteni szabad. A f. logika annálfogva elvi indokolással nem bir. Ellenben a mi tanunk ismeretelméleti alapokon nyugszik, s az ismerésnek helyesen felfogott természetével indokolja meg a tételeit.

3. A formai logika a tartalmat nem veszi tekintetbe, s azért a valóságtól igen messze álló formalismusba vész; a mi tanunk épen a tartalomból indúl ki tételeiben s azért elvont átalánossága mindenkor a valóságra vezet vissza. Amaz a formalistikus gondolkodásnak ápolója, mely mechanikai szellemtelen kezelést vonz maga után; emez tartalmassága folytán ilyen mechanikai chablonszerűséget nem enged meg.

4. A formai logika osztályozásai többnyire mesterségesek és hiányosak; ezt tapasztaljuk leginkább az ítélettanban és a zárlattanban. Mert ugyan mikép történhetnék a tárgyaknak helyes, azaz természetszerű beosztása, ha azokat egy idegenszerü kategória alapján csoportosítani kívánjuk ? Pedig ezt teszi a formai logika mennyiségi szempontjával. Ellenben nálunk az osztályozások a logikai alakzatokat alkotó tényezők természetéből folynak, ezeknek összekerülése által hozatnak létre a külömböző viszonyok, ■— miért is az osztályozások természetesek és kimerítők, idegen osztási elvek által meg nem zavartak.

Ezen rendszeres előnyökön kívül kiválóan képző erejűnek azért tartom ezen új logikai alakot, mivel, chablone által meg nem szorítva, folyton a gondolatok tartalma szerint kénytelen a viszonyokat megszerkeszteni, a mi a formai logikának mostani alakja mellett lehetetlen. S ha az eukleidesi geometriát, sokszor esetleges és mesterkélt bizonyításaival, rendszeresen alábbvalónak tekintjük azon tannál, mely a mértani alakok szerkesztéséből meríti a bizonyítás érveit is, — úgy a formai logikát, a gondolkodástan ezen eukleidesi rendszerét, mindenesetre kevesebbre fogjuk méltatni, mint egy oly