Evangélikus gimnázium, Budapest, 1884
A ki a magyar logikákat (pl. Biedl-Zimmermann vagy Lindner - Klamarik könyvét) megtekinti, az látni fogja, milyen fontos szerepék jutott itt ezen köröknek. E mellett azonban még egy másik külsőség is van befolyással a zárlatok szerkezetére, a középfogalom helye az összekapcsolt ítéletekben (ftém?, mint Aristoteles mondja). A zárlat- tan ennélfogva a mennyiségi szempontra és a ítsai? matkematikai gondolatára, mely a permutatiókat áthatja, épült, — vagyis tökéletesen eltekint a fogalmak immanens logikájától s azoktól idegen szempontokat követ az egész syllogistikán végig. Ennek következménye nemcsak az volt, hogy külső gépiesség állott elő a kezelésben, hanem az is, hogy a zárlatok összes körét a tan fel nem karolhatta s hogy tételei mind csak ezen alárendelő (sub- sumtiv) zárlatra illenek, ott is számos kivétel engedtetvén meg. A kezelés gépiességét a 64 tpójioc-ban mindenki ismeri, tüntessük fel a többi kifogások értelmét. A f. logika csak olyan zárlatot ismer, melyben a fogalmak mint kisebb-nagyobb körű valóságok vannak elhelyezve; ellenben oly zárlatot, melyben a cselekvések sora okilag összefügg, úgy hogy az okról az okozatra biztosan lehet következtetni, — nem ismer. Pedig ez azon átalános forma, melyben egyfelől a történelmi események, másfelől a természeti történés egyes esetei egymással összefüggnek. Ezen zárlati formát el kellett hagyni, mert azt körviszonyokkal ábrázolni nem lehet; pedig eltagadhatatlan következtetési forma ez is. A felállított szabályokra nézve pedig következő megjegyzéseket kell tennünk: 1. Ha a zárlatban az M helyzete dönt, akkor ugyanazon 3 fogalmat mind a 4 figurán keresztülvive, nem nyerhetnénk egyforma zártételt. Azt pedig nyerjük; — miért is nem az M helyzete határoz a zártétel megalkotásában, hanem a fogalmak tartalma. 2. Ha az M helyzete döntene, akkor egyforma eredménynyel mind a 4 formán keresztül lehetne vezetni ugyanazon fogalmakat. Pedig a fogalmakat jól megválasztva, azt találjuk, hogy azt nem lehet mindenkor elérni. 3. Ha az M helyzete s a fogalmak körviszonyai döntenének, akkor nem lehetne semmi eltérést engedni az egyes figurákban. Tehát a 2-dik figurában nem nyerhetnénk állító zártételt, a 3-dikban nem egyetemest, a 4-dikben nem A természetűt. Továbbá egy figurában sem adnának pusztán tagadó vagy részleges előzmények zártételt és kivétel nélkül (jól kell megjegyezni) állana azon tétel: conclusio
